Reviews: SAT290
< Обратно к релизу / Back to page
We are told that Setoml was the ancient name of a river that flowed into the Pochayna River in Kyiv city, Ukraine. Mentioned in chronicles that date back to the 11th and 12th centuries, it was the resting place of parts of an army of the Turkic Pechenegs who were defeated in 1036 by Yaroslav The Wise and drowned beneath its waters.
Setoml is also the name chosen by a new two-man Ukrainian melodic black metal band, formed by Semenenko Anton (known as one-man project Luna) and Krivoviaz Serge (founder, vocalist, guitarist of I Miss My Death). In Setoml, Anton is the composer of all songs and performer of all instruments, while Serge is the lyricist/vocalist. Their debut album Reincarnation (“Перевтілення”) will be co-released on April 24th by Satanath Records (Russia) and Kryrart Records (Germany).
The song we’re presenting today, “The Shadows Path (Шлях тiней)“, is the track that closes the album. And like all the other tracks, it explores the reincarnation of the soul after death, the symbol of which is the night butterfly.
Produced in a way that conveys clarity of sound, and integrating ingredients of doom and death metal, the song is an evolving, instrumentally varying, and persistently engrossing piece of music that grows increasingly more intense but is shadowed from the beginning by emotionally dark moods — a shadow that never vanishes.
In its earliest movement, Setoml combine heavy, jolting riffs and rhythms with eerie shimmering melodic tones, hammering double-bass, and wretched howls and screams, interspersed with bursts of blasting percussion and raking chords. That provides a momentous yet chilling introduction, and as the song proceeds, dark and doomy arpeggios and shivering tremolo’d chords, as well as booming toms and accents of moody melody, channel an increasingly desperate feeling.
The vocals remain a furious, growling and howling presence as the song moves among these changing phases of gloom and misery. Ultimately, the song becomes more frantic and despairing as it moves toward a crescendo with layered guitar frenzies that shimmer, soar, and boil like ants on fire.
Setoml explain that almost all nations of the world represent the butterfly as a symbol of immortality. “According to beliefs, the spirit of the deceased person reincarnates in these night creatures and wanders endless spaces, as if in the other world…” As mentioned, all eight tracks on Reincarnation focus on ideas about the reincarnation of the soul after death.
https://www.nocleansinging.com/2020/03/17/an-ncs-premiere-setoml-the-shadows-path/
Screen of review.
https://www.dargedik.com/2020/06/setoml-reincarnation-2020-resena.html
Setoml are a band from Ukraine that plays a very melodic form of black metal and this is a review of their 2020 album "Reincarnation" which was released as a joint effort between Satanath and Kryrart Records.
A very dark, heavy and melodic sound starts off the album while the vocals are mostly grim yet high pitched sounding black metal screams. During the faster sections of the songs a great amount of tremolo picking and blast beats can be heard which also gives the music more of a raw feeling.
Throughout the recording you can also hear a decent mixture of slow, mid paced and fast parts while synths are also added into certain sections of the recording. When guitar solos and leads are utilized they are also done in a very melodic style along with the music also showing an influence of the Swedish style.
A couple of the tracks are also very long and epic in length along with some elements of melodic death metal also being utilized at times as well as some of the slower riffing also adding in touches of doom metal and the vocals also get very deep sounding in some parts of the recording and as the album progresses a brief use of clean singing can also be heard. The production sounds very professional while the lyrics cover dark and metaphysical themes.
In my opinion Setoml are a very great sounding melodic black metal band and if you are a fan of this musical genre, you should check out this album.
http://occultblackmetalzine.blogspot.com/2020/04/setomlreincarnationsatanath.html
Before I start this review, a quick tip of the hat to Satanath Records and Aleksey there who sends us loads through for review. The label is based in Russia, and focuses predominantly on the heavier end of the metal scale. As ever, we’re inundated with albums and EPs to throw words at, but today I dug into the Satanath folder and plucked out a couple for a quick listen. As ever when I try out something he’s sent me, I was pleasantly surprised!
Setoml are a two-piece from Ukraine and billed as “melodic black” which caught my eye. Since the term “melodeath” became commonplace I’ve found loads of bands that I like, with the “melodic” side often adding a touch more musicality to more brutal genres. While I do enjoy a bit of old-fashioned abrasive face-ripping at times, I’m an old-school metaller at heart and softly rounding the edges often just makes the music that bit more enjoyable for me. Such is definitely the case with Reincarnation.
Within seconds of “Flames” starting up, I knew I was going to like this album. The downtuned, creepy guitars heralded bad things… but in a nice way. They ring out like bells on this opening riff, and the drums – an important feature of black metal – ride high in the mix, too. Once the vocals start up, you can instantly tell this isn’t a garage-produced black metal album, there’s a lot of work being put in here. The tempo kicks in after a while and there’s no denying that this is as black as it needs to be to qualify for the genre, but the slower sections are clean and add to the track rather than break it up or disjoint it.
With that introduction to the band and the album out of the way, I ploughed through the rest of the songs and I’m glad to report that the opener doesn’t use up all the tricks and leave you wondering where the ideas went. “In the Cold Eyes” is as brutal as any other black metal track, “By the Dark Lake” is more brooding and haunting with discordant guitars throughout, that eerie off-kilter sound that extreme bands often employ. Closer “The Shadows Path” has one of the best intro riffs I’ve heard in a long time and wouldn’t be out of place on an Ex Deo album – it sounds pompous and grand, like a mighty marching army. A great way to round off an album that I thoroughly enjoyed.
I’ve said it before, but one of the things I like about “metal” is that the term encompases so many wild and varied sounds – even more if you grab “rock” and buddy them up. Setoml have introduced me to another little niche in this huge slab of sounds that we all live for.
https://www.moshville.co.uk/reviews/album-review/2020/05/album-review-setoml-reincarnation/
Киевские блэкеры с дебютом, который вышел стразу на Satanath Records (Russia) и Kryrart Records (Германия). Ребята решили, что означенные направления будут самыми оптимальным для такого рода музыки.
Melodic Black Metal — пишут метал архивы, Black Metal - отмечает издающий лейбл, а я хотел добавить Repressive Black Metal, но потом увидел, что группе еще приписывают элементы death/doom metal. Что в итоге все проясняет, ибо это не просто Melodic Black Metal, который тоннами тиражировался с середины 90-х. SETOML культивирует музыку мрачную, в немалой степени апокалиптическую и вполне репрессивную. В известной степени это можно как раз назвать Death Black Metal, не ошибешься.
Два музыканта - Krivoviaz Serge - вокал и тексты и Semenenko Anton - музыка, продакшн, запись, микс и мастеринг объединили свои усилия еще в 2018-ом году, дабы представить свое понимание блэк металла. Архивы сообщили, что оба они далеко не новички в муз-индустрии - первый играет в команде I Miss My Death, второй — в Amily, Legio Sergia, Luna. В буклете указано, что музыканты пригласили еще вокалиста Pavlo Gushel, где он пел - не указано, но думается это будет заметно )).
Под 50 минут густого дэтового саунда для мощной блэк-металлической атаки, причем как-то мелодик блэком это назвать - клавиши не нажимаются... хотя четкий мелодизм каждого боевого снаряда очевиден, он вложен в кумулятивный заряд и как полагается выстрелу из гранатомета, он подлетает к броне, выжигает там отверстие и выплевывает туда огненный смерч. А что? Ведь первый трэк так и называется - Flames. Тут же с небольшого разгона SETOML дэтово-думово раздвигает сущее мощными гитарами и ритм-секцией. Вокалист - угрюмо харшевый, с явным думовым прицелом мизантропии. Как видим, здесь все сложно... но никто, собственно, простых вещей и не обещал. К центру трэка гитара строит небольшую сольную партию, словно отмечает точку сборки этой дорожки.
Более откровенно блэковая - это вторая компо - In the Cold Eyes (В холодних очах). Угрожающая, депрессивная, перемалывающая, более концентрированная по структуре и, кстати, ненависти, мелькающей меж строк. Это более истинноe лицо команды, если иметь в виду ее черно-металлический статус, здесь и далее собраны более взрывные материалы, более резкие и сложно заточенные. Там где-то на вторых слоях появляются клавиши, намертво впаянные в задний план трэков. Ритмика нередко сворачивает к почтенному блэковому забою, что собственно и не удивительно, а и прямо - желательно.
Тем не менее, не забываем, не раз Setoml выруливает на дэтово-думовые дороги, заснеженные, запутанные, медленные и донельзя угрюмые - Thousands Shimmering Souls, к примеру.. Эти акценты здесь — фирменные, отстроенные композиторским креативом с любовью и тщанием. Потому - составляют в обойме этого компакта значительную ударную силу.
Надо обязательно отметить крутой и мистический, многозначительный арт обложки, который запросто подошел бы к какой-нибудь прогрессив-металл группе.
Четырехстраничный буклет с текстами, пит-арт CD – с лазерной печатью на свободной части рабочей стороны компакта.
https://vk.com/wall216331265_4409
Мне вот правда интересно: чем так всех, в последнее время, зацепил блэк-металл, что он стал чуть ли не самым популярным тяжёлым жанром на всём человеческом пространстве? То есть, конечно, ему ещё далеко до мейнстрима, но подавляющее большинство интернет-порталов и печатных изданий концентрирует своё внимание именно на Блэке, и именно альбомы в этой категории зачастую получают премии за самые заметные работы месяца, а то и года. Нет, правда - загляните на сайт Angry Metal Guy: да там процентов восемьдесят из рассматриваемых рецензентами альбомов принадлежат к миру Блэка. Более того, именно эти альбомы постоянно получают высокие отметки, в то время как Power Metal и Progressive Metal постоянно обвиняют в деривативности и самоповторах. Что это за феномен Блэк-металла такой? Даже если окинуть своим взором всё многообразие новых металлических релизов, то я клянусь, что половина из них будет выдержана в означенном сатанинском жанре. Даже у меня набралась такая подборка соответствующих новинок, что прямо сегодня я вынужден буду начать небольшой марафон новинок на мировой Блэк-металлической сцене. Так что приготовьте вашу белую пудру и точите топоры - сегодня мы с вами ступаем во тьму!
А начнём мы с Украины и нового альбома тамошнего проекта Setoml, который может и находится где-то глубоко в восточно-славянском андеграунде, но уже успел схлопотать множество высоких отметок от международных рецензентов: вон, портал OccultBlackMetalZine поставил ему аж 8 баллов из 10. Неплохой результат - я обычно такими цифрами не разбрасываюсь. Apocalypse Later были немного более критичны, но всё же умудрились влепить записи 7 из 10, - тоже недурственно, особенно учитывая тот факт, что говорим мы не о Blabbermouth, которые расставляют высокие баллы всем подряд, а о более специализированных интернет-порталах. Так чем же так впечатлили Setoml рецензентов со всей Европы?
Не знаю, приемлемо ли тут слово "впечатлили", так как на "Reincarnation" де-факто нет ничего нового или сугубо оригинального, - Setoml в основном работают с теми элементами, что уже были в ходу до их возникновения, а потому звучат знакомо и местами даже предсказуемо. Однако, как я уже говорил раз сто, оригинальность не всегда является преимуществом, а отсутствие оригинальности, наоборот - недостатком. Там, где Setoml страдают от отсутствия самобытности, они навёрстывают при помощи разнообразия и манеры подачи. Дуэт из Киева определённо отлично знаком с Блэком, а потому заимствует у олдскульных групп множество выразительных и до сих пор внушительных элементов. Вокал зловещ и волнующ, а внезапные брейкдауны звучат всё так же свежо и мощно как лет пятнадцать назад. Более того, Setoml активно разнообразят своё звучание, временами несясь вперёд на самой высокой скорости, а временами замедляясь чуть ли не до дум-металла. Вокалист тоже не отстанет от композиционных изменений и то визжит на самом пределе своих возможностей, то смело уходит в нижний регистр и рычит подобно старому и озлобленному волкодаву.
Однако не стоит думать, что Setoml берут одной лишь тяжестью и напором - на самом деле они являются достаточно мелодичной группой, которая умеет работать с гармониями и мелодическими структурами. Соглашусь, что отнюдь не все песни на альбоме работают на равноценном уровне, но там, где Setoml умудряются правильно разложить пасьянс, они вполне могут порадовать даже самого закоренелого и зазнавшегося Блэк-металлического пуриста. Это особенно касается трека "In the Gray Field of Hope" ("В сивім полі сподівань" - да, названия представлены на альбоме на двух языках; ребята, как видимо, очень надеются на международное признание), где украинские музыканты смогли выдержать нужный баланс между напором, мелодикой и атмосферой. Тут, кстати, очень хорошо заметны синтезаторные линии, которые не вылезают на передний план, но умудряются создать нужный настрой. "Flames" ("Язики полум'я") же, предположительно, является самым унылым местным номером, который вполне может показаться слушателю излишне тривиальным и знакомым.
Так что, конечно, "Reincarnation" не является ни новым словом в жанре, ни идеальным образчиком современного состояния Блэка. Однако это действительно очень стоящая пластинка, которая вполне может занять достойное место в коллекции обожателя экстремальной музыки. Более того, это очень хороший зачин на будущее, которое, смею надеяться, таит в себе для Setoml много интересного.
https://vk.com/wall-112446894_39621
Video review.
https://www.youtube.com/watch?v=BFuBEv-qL5M
Mais uma estreia discográfica, patrocinada pela sempre atenta Satanath Records. Desta feita são os ucranianos Setoml que trazem um black/death metal melódico mas bem agreste. Parece uma contradição mas sem dúvida que é uma boa descrição do que podemos encontrar aqui. Apesar de algum sentimento de déjà vú (que aliado a alguma falta de dinâmica) que faz com que não nos sintamos muito impressionados por estes temas, não deixamos de sentir a obrigação de dar o valor a este trabalho. Sendo o primeiro álbum, há sempre o espaço e tolerância para esperar mais do futuro. Não que seja um mau álbum. De todo, mas efectivamente acaba-se por se ter uma sensação contínua do mesmo sentimento, que não muda de tema para tema. Mais umas nuances – como as que se encontram na doomy “Thousands Shimmering Souls” e na “By The Dark Lake” – também não lhe fariam mal nenhum.
Setoml is a new band from Ukraine which was formed in 2018 and it consists of two members, one responsible for all lyrics and vocals (Krivoviaz Serge) while the other one is responsible for everything else (Semenenko Anton). I have been listening to their first effort so far, called Reincarnation, which was co-released by Satanath Records and Kryrart Records in CD version limited in 500 copies for each label (1000 in total), in 24th of April 2020. The album consists of eight tracks with overall duration of about forty-seven minutes. The very nice cover does not give me any hint the music that I am going to listen by Setoml, but I can understand that they have some kind of connection with nature, their music will be dark and by the moths of the cover I feel that they want to express that they are in a state of evolution.
The music that you will find in Reincarnation, is of course dark, sometimes violent, sometimes melancholic, other times melodic or brutal but generally very intense. You can categorize them into Black Metal but for sure there are a lot of Death Metal elements and their riffs combine various styles such as violent, fast and hateful or melodic, melancholic – depressive or brutal, heavy and slow. The band has a unique ability to create a heavy, dark and foggy atmosphere, you feel like you are trapped in quicksand, other times you fight hard and violently, other times you despair and other times you accept your fate. The tracks last from four to nine minutes and I think that some of them last longer than they should. However, each track is structured carefully, having very interesting changes, most of the times. This ugly and intense feeling that the compositions offer is augmented by the lyrics which are written entirely in Ukrainian and for some strange reason they make those feelings even uglier and more intense. I don’t understand them but by the titles I get a hint of melancholy, even despair.
Obviously, here we deal with another talented musician. He is responsible for every instrument, production and mixture and everything are almost perfect. The guitars which have a lot of different styles to execute, are very accurate and passionate, delivering the images and the feelings flawlessly. The bass is supporting the compositions giving them the depth and the bass sound that they need, while there are times when it gets in the foreground along with high pitched guitars and create an interesting duo. The drums are executed perfectly. Their lines are very interesting with a lot of changes both regarding the tempo and the style, and their performance is stable but at the same time full of energy, they add violence and hatred to the compositions. There are also some keyboards here and there, so discreet that in some tracks you have to be really focused in order to listen to them, but they add an atmospheric touch to the tracks. The vocals are heavy, brutal, reminding more of Death Metal than Black vocals, executed with expressiveness they match the level of the rest of the album. The production is warm, bassy and a little fuzzy while the mixture is balanced with the only instrument that could have been highlighted in a better way, is the keyboard.
Reincarnation is a very good effort, if we consider that it’s the first release of a new band. The listener will come across a well-played Black/Death album with a lot of elements borrowed by other styles of Metal, making the result interesting, despite its small flaws. The tracks that I distinguished are Flames (Язики полум’я), Thousands Shimmering Souls (1000 мерехтливих крил), By the Dark Lake (Біля темного озера) and Their Wings Are Gray Like Spirits (Їхні крила сірі, немов духи). If you like hateful, dark Black Metal with heavy Death elements and various other touches, you will appreciate this one. Give them a chance and listen to this album, you might be surprised.
https://www.orthodoxblackmetal.com/setoml-reincarnation/
Как мы знаем, в Украине достаточно много кошерных блэк-металических банд. Одни из них, — например, KHORS — уже давно стали легендами стиля и достойными представителями своей страны и пространства СНГ вообще в данном направлении. Другие корячатся во втором – пятом эшелоне, но тоже периодически очень хорошо показывают свои мускулы…
А вот группа SETOML пока что не относится ни к тем, ни к другим, хотя бы потому, что только что выпустила свой дебютный альбом «Reincarnation». И выпустила его сразу на двух лейблах — российском Satanath Records и немецком Kryrat Records. Позиционируют они себя как мелодик-блэк, а концепция связана с мистическим перерождением души.
Начнём с экзотики. Поют хлопцы на ридной мове и это сразу бросается в уши. И если мы ещё как-то оценим это, то вот немцы и прочие европейцы могут и не понять. Ведь для них мы все — хоть украинцы, хоть белорусы, хоть таджики — суть русские. А на этот раз люди, с точки зрения западного человека, поют на каком-то «странном русском». Впрочем, на Западе как-то не принято вслушиваться.
Музыка, несмотря на заявленный мелодик-блэк, заметно отдаёт дэтом (особенно это заметно в ритм-секции) и эпичным думом. Типичных блэковых тремоло и бластбитов тут хватает, но они и прогрохатывают мимо, как поезд с дембелями. Так что я бы посоветовал ребятам переходить хотя бы на дарк-метал.
Вместе с тем альбом по-своему красив. Красив особой мрачностью и даже некой обречённостью. Красив особой атмосферой перехода. Прекрасен в своей мизантропии. При этом его заметили на Западе: в частности, OkkultBlackMetalZine поставил ему целых 8 баллов из 10. Ребята неплохо пробились в тамошних андеграундных кругах и это приятно. Потому что альбом и вправду непростой. Возможно не все в него врубятся, но кого-то он абсолютно точно зацепит всерьёз и на очень долгий промежуток времени!
https://vk.com/wall-107912587_19043
Setoml (which, according to the band, is "the ancient name of one of the rivers, which leaked on Obolon area and flowed into the Pochayna River in the Kyiv city". I'll let the historians in our audience verify that) is a two-man act helmed by Anto Semeneko (DeMort) on all instruments and Serge Krivoviaz on vocals. They appear to have been very active in the Ukrainian scene for quite some time, which would explain how professional their debut Reincarnation sounds.
They call themselves Melodic Black Metal, and there's certainly a solid melodic sensibility to the proceedings, but that's not to say they lack bite. This album is composed of punishing, violent, and often eerie Black Metal that's not too far off from what Dimmu Borgir did on their 2005 reimagining of Stormblast. This makes for a release that's infectious despite how oppressive and bleak it is, all topped off with a perfectly clear production job and the unusual croaks of Serge, who even dips into theatrics on "By the Dark Lake". For those looking for more melodic Black Metal that doesn't sacrifice aggression of atmosphere, this is worth checking out.
http://www.metalcrypt.com/pages/review.php?revid=12159#
A melodikus black metalt játszó Setoml debutáló lemeze ezév áprilisában, 500 példányban jelent meg a műfajra szakosodott Satanath Records gondozásában, egy korábbi szerzői kiadás nyomán. A tengeren túli vagy nyugat-európai black/death kedvelőinek ez az album különleges, hallgatni való érdekesség. De inkább számítsunk a jeges-borús északi hangzásvilágra és a lemez biztosan nem okoz csalódást.
Amikor az orosz nyelvet (még éppen kötelezőként) tanultam. nem gondolhattam arra, hogy valamikor ezen a nyelven, vagy a nyelvcsalád nyelvein a kedvelt zenei stílusaimat (a HR/HM szinte minden alműfaját) hallgathatom. Ahogy a latin nyelvű misézés bizonyos keretek között idővel anyanyelvűvé válhatott, úgy a rock/metal zene szent nyelvét, az angolt is felválthatta nem csak hazai füleknek, de nemzetközi szinten a csakazértis anyanyelvi zenei produkció.. Például oroszul, vagy jelen esetben ukránul. A hajdanán utópisztikus ötlet mára főképp az extrémebb metal stílusok terén vált vérmes nemzetközi valósággá. A Setoml így már kitaposott úton járhat. Bármennyire tapasztaltnak tűnnek az alkotók, az ukrán zenei színteret feltérképező oldalakon, ahol a pl. Jinjert listázzák és a black/death/grindcore zenekarokból többet is felsorolnak, a Setoml alkotóinak még nem láttam mély nyomát. Komolyan gondolják az anyanyelvi közléseket, mert csak a dalcímek kerültek a közérthetőség érdekében ukránról pontos angol fordításra. Ezért megtehetem, hogy azokat a hangulat végett magyarra is tükrözöm, már csak a CD-n szereplő nyolc tétel sorrendjének tudatossága miatt is. A banda valójában kéttagú. DeMort, a multihangszeres-zeneszerző 2012 óta él a színtéren. Hangmérnöksége mellett korábban, ill. jelenleg is három zenekarban játszott/játszik, gyakorlatilag minden hangszeren; ezzel néhány split-, vagy kislemezig jutott. Az angol átírással Sergiy Kryvoyaz nevű énekes-szövegíró 2010 óta énekel egy hasonló borús témákat megéneklő csapatban. A Setoml zenéjére ezen a korongon általánosan jellemző, hogy az ének, legyen az recsegő hörgés vagy kántálás, szinte sosem változtat az egy-egy dalban elkezdett a sebességén, ezzel rokon vonásokat mutat az ezredfordulós skandináv gótikus, melodikus metal zenékkel. A ritmizálást a dob és a basszus határozza meg. Ez a kísérlet néhol sablonos, de többnyire működik. Kíváncsian vártam, hogyan működik a stúdió-módon összeállított zenekar alkotása. Sajnálom, hogy a dalszövegeknek nem tudtam utánanézni.
A kezdő Flames (Язики полум’я) – Lángnyelvek c. hangulatos dalban a hangszerek jól egyensúlyban vannak. Már az első pillanatoktól sem tudok szabadulni a dobok pergése feletti csalódottságomon, de magyarázatot adna, ha kiderülne, hogy programot hallok. Mégis, a zene hangszereként várok rá ezért kissé egysíkú a hangzása. Tudom, hogy a szélesebb death/black-ben milyen meghatározó lüktetést hallgatok szívesen. Ez persze ízlése dolga (így akinek vérforraló a véleményem, ugorjon mindig a következő pozitív sorra).
Ebben a dalban a dob minden esetre egy hangszínen szól, mellette sistergőn zeng a cin. Viszont jól bezengik a teret a gitárok és a néhol oratórikus hangzású billentyűs aláfestés. Megnyeri a hallgatóságot, ahogy a fő dallam a nóta vége felé elkezdni kísérni a szavaló szöveget. A második In the Cold Eyes (В холодних очах) – A hideg szemekben c. dal szerényebb zenei világban mozog, mint a színtér magasabb kvalitású és/vagy elismertebb zenekarai. Áthatja a remegő gitárral, szinte már torzított balalajkával játszott monotonitás, amit az ének ugyancsak monoton károgása azzal tesz változatossá, ahogy változik maga a szöveg. A ritmusgitár darázs-zümmögése a germán heavy/power metalból eredhet, és elismeréssel adózom azért, hogy nincs agyontorzítva. A dal erénye, hogy a gyors darálás, és az ezúttal háttérben pattogó dob valójában egy sokkal lassabb énekelt tempót támaszt alá. Így olyan érzésem van, mintha nagy erőfeszítéssel menetelnék a hóban, de csak métereket haladok… és azt mégis élvezem. A remegő zümmögés alatt elhangzó felkiáltás, mint egy liturgikus ének részlete borzongató hangulatot kölcsönöz a dalnak. A harmadik tétel az In the Gray Fields of Hope (В сивім полі сподівань) – A remény szürke mezején. A számomra – utólag – ez lett a lemez kiemelkedő dala.
Elgondolkodtató, már két-három szóval ellentétekbe bonyolódó dalcím. Ismét érzem, hogy jó lenne tudni, miről szól. A nóta már a kezdő ütemekre megmozgatja a lábat, bizonyára ütemes dobolással hallgatják a klubkoncerteken is. Végre hangzást kölcsönöz a dalnak! A templomi orgona komoly hátteret biztosít a lüktető dallamoknak. jóllehet, az ének ismét nem lép ki a maga szabta szerény keretek közül, sem ritmusában, sem hangszínében. De még az esetleges fel-le csapongásokat is mellőzi. A sorok végi okádás is pontosan ugyanolyan, mint bármelyik strófa, mintha egy „vétel”-t mondana a walkie-talkie-ba. A mostanra általam megszokott egyszínű tam a lábgép pergése felett változó ritmusozással ad némi változatosságot. Mikor éppen jegyzeteltem volna, hogy a dal a végére oktalan ismétlésekbe bocsátkozik, akkor egyszerre vége is szakad. Nagyon figyelemfelkeltő, céltudatos megoldás, irónia nélkül, mert nem arra utalok, hogy vártam, hanem tényleg teret ad a következő dalnak. A negyedik track a Thousands Shimmering Souls (1000 мерехтливих крил) – Ezer pislákoló lélek mélyre hangolt gitárokkal recsegősen és remegősen induló, a legjobb death hangzásokat idéző lassú hörgő-hömpölygéssel startol. Az ének dominálta dalok között eddig ez a leglassúbb. Majd ezzel a a háttérrel és lüktetéssel a végére gyorsul, a legvégén pedig újra lelassul. Majd ahogy az előző nóta, ez is hirtelen ér véget. Zúg a fejemben a visszahangja és kezdeném elölről! A By the Dark Lake (Біля темного озера) – A sötét tó közelében a víz mélységére hangoltan indul, ott ahol az előző dal végetért. Már a második-harmadik ütemnél érzem, hogy ez lehet az album másik kiemelkedő dala. A zengő gitárra egy sámáni dúdolás telepedik, felette az ének teljesen kivehető szavakat hörög. Mondhatni egy kötelező ritmusváltás következik, hogy darálja a az egyébként változatlanul hömpölygő zenét. Kizártnak tartom, hogy az ismét csapnivalóan egyhangú dob valóban emberi legyen. A mélyek az újrainduló sátáni ének előtt jelennek meg újra, de végre, kitűnik néhány csengő-pergő hang is. A darálós ritmus mellett ez meglehetősen fontos, ha a zene üzenete korlátozott hallgatósághoz jut el a nyelvi akadályok miatt. A hatodik dal a Night Dance (Нічний танець) – Éjszakai tánc ismét a kitűnés ígéretével indul. Az erős riff és a végre (!!!) játékos, a táncot idéző dob egységet alkot. Szinte keleties a hangulat, többszólamú jellegzetes szláv énekkel senki sem mondaná, hogy nem egy eredeti népdal feldolgozását halljuk. A szívdobbanással felérő ütemezés, a rendkívül ritmusos ének, a basszus és dob egysége ebben a dalban szólal meg igazán! Ez a tétel lett végül a lemez másik csúcspontja. Bár nálam a ezek szerint a kategória trónjáról még mindig letaszíthatatlan a Covenant Nexus Polaris-a, ez a tétel közel azt a hangulatot idézi!
Örömmel vettem volna, ha a megtartott fő dallamot nem veri szét egy váltás után ismét a kötelezőnek gondolt dübörgés, ám ez csak rövid ideig tart. Minderre ezúttal a sulykoló monotonitásával mindent beterítő orgona borul. A rövid élő közvetítést feladva zárom úgy, hogy a dal lassúra, ismétlőre váltva egészen fenyegetőn ér véget. A Their Wings Are Gray like Spirits (Їхні крила сірі, немов духи) – Szárnyuk szürke, mint a szellemek a mostanra megszokott (szerintem pont rosszul ellenponotsan hangsúlyos) püföléssel és a dallamot adó öt pengetett hang lebegtetésével indul. Az első kántálsok után itt a ritmusgitár pont azt a szlávos és mollos hármashangzat- felbontást hozza, amire az Éjszakai tánc kapcsán utaltam. Az aláfestő ritmus többszöri váltása sem zavarja meg a bárd ütemét. Az igazság az, hogy a közel nyolc perces dal felénél a Setoml mindent elmondott, pedig az ötödik perc környékén számos Kind Diamond-i ijesztgetéssel felérő orgona és szintetizátor/vonósbetét sejlik át a kérlelhetetlen orkánból. A lemezt záró nyolcadik tétel, a The Shadows Path (Шлях тiней) – Az árnyékok útja dinamikusan indul, átélek egy sebes bolyongást valami sötét erdei ösvényen. Nem lehet véletlen, hogy a zenehallgatás elején a dobokkal voltam elégedetlen. Most már biztos, hogy a magas frekvenciával vibráló gitárhangzásra terülő harmonikus orgona és egyéb billentyűs betétek továbbá a mindvégig jól kivehető (és különböző módokon hörgő) ének alá szándékkal dolgozik ilyen hangsúlyosan, a lemez végére egyre vaskosabb dob. Ám itt végre hallom is egy időre a játékot. A dal intenzív, amolyan skandinávos black metal tekeréssel, ugyanolyan hirtelen ér véget, mint a megelőző három.
A szép, elgondolkodtató borító a modern kori progresszív rock képviselőinek lemezeit idézi. Talán a zenekar maga is ezt a hatást célozza. A Slayer-logo bőrbe hasított betűit idéző zenekarnév nem a véres-vörös, hanem egy hajszálvékony, okker kerettel izzó, fekete változatban került az angol Reincarnation cím fölé. Bízzunk abban, hogy az ígéretes első lemez egy hosszabb karrier kezdete lesz. A zeneileg képzett alkotókból álló, a hangzásában tiszta, egységes lemezzel jelentkezett Setoml fejlődő utat járhat be. Jó lesz visszagondolni, hogy hallottuk az első lemezét.
https://www.femforgacs.hu/setoml-reincarnation-2020/
I Setoml sono un nuovo progetto di DeMort (incontrato qui nel Pozzo con i suoi Luna) e di Krivoviaz Serge, vocalist dei I Miss My Death. 'Reincarnation' è il risultato del connubio di questi due artisti ucraini, otto tracce che faranno contenti gli amanti del black melodico. Il disco si apre con "Flames", un dirompente esempio di come la melodia possa esser messa a disposizione di un riffing serrato di matrice black, in una proposta che, pur non offrendo assolutamente nulla di innovativo, garantisce comunque tre quarti d'ora di musica solida e ben suonata. Una sassaiola di pezzi granitici che uno dopo l'altro ci vengono scagliati in pieno volto. Se la spietata "In the Cold Eyes" l'ho trovata alquanto banale tra l'altro con un songwriting piuttosto modesto, diverso è il discorso per "In the Gray Field of Hope", song devastante ma al contempo dotata di buoni arrangiamenti a cura di un lavoro di synth che la rendono decisamente più interessante anche nel suo pattern chitarristico. Più orientata verso il funeral doom è "Thousands Shimmering Souls", dove DeMort sembra trovarsi maggiormente a proprio agio con sonorità più oscure e solenni, anche se nella seconda parte del brano, i nostri tornano più indiavolati che mai con un riffing corposo e vivace e blast beat sparati a 299792458 m/s. Quello che ancora non mi convince è come l'eccellente voce di Serge mal si adatti a delle liriche che non sembrano affatto scritte per questa release. Un po' di spettralità ce la regala la lenta "By the Dark Lake", almeno nei suoi primi 90 secondi, visto il successivo e spaventoso attacco black, che si conferma ancora piuttosto scontato. Poi quando è la musica a parlare, non si possono discutere le capacità distruttive del duo ucraino, tuttavia il tutto rimane confinato all'interno di canoni ormai usurati. Un tentativo di deviazione dagli standard è offerto dalla tribalità percussiva di "Night Dance" e dall'imprevedibilità ritmica palesata nella seconda metà di "Their Wings Are Gray Like Spirits", che forse a questo punto indicherei anche come mio pezzo preferito insieme alla conclusiva "The Shadows Path". Qui, il duo di Kiev prova timidamente a staccarsi dagli stilemi classici ormai fin troppo abusati, pur non rinunciando ad una violenze sempre più traboccante. Direi pertanto di ripartire da qui e andare in cerca di una ben più definita identità musicale, coraggio, osate!
https://thepitofthedamned.blogspot.com/2020/11/setoml-reincarnation.html
Highly welcome. Cool band and my new favourite album with beautiful even philosophic texts.
Ukrainian melodiousness, atmosphere. The convulsive flutter of the wings caught in the gray field. However, it's a strong spirit. Either overcoming obstacles, then dissolving in silence.
https://www.instagram.com/p/CJIcjNGJjgy/
This is an average release exactly because there are multiple above average qualities to be heard here and there are simultaneously multiple feeble characteristics incorporated into the music. Setoml is comprised of two musicians, singer Krivoviaz Serge and multi-instrumentalist DeMort. Reincarnation is the duo’s first album as Setoml, but a mature and tight one for an act founded in 2018 as the guys have experience with their other acts. Unfortunately, the duo’s other bands include the false metal variety, which includes synthesizers, violins, female vocals and the works. It is a flaw that seeps into Setoml.
The backbone and main structure of the songs on Reincarnation are of power and extreme metal variety. The sound is harsh, the vocals brutal, gasping for breath and growled. The guitars ring heavily and whether like the majority of time strumming at the mid-pace or speeding up going into overdrive the drums rattle independently ahead. These drums do the syncopated guitars favours because they have more power than the average clicky modern drum sound. They are not drums with the biggest and most powerful of muscles, but beat the clicky rattle of most modern acts.
The best tracks here are those like In The Cold Eyes, which sideline the monotonous synthesizers. The tracks with synthesisers seek to compensate for a lack of music, solos and riffs with a filler sound. Thousands Shimmering Souls is an example of a track that was horrific and rough, but saddled with a repetitious keyboard. The vocals are one note lower than elsewhere. By The Dark Late offers some monkish humming on top of the deathly growls and blasting drums. Night Dance is appropriately titled with its synthesizers.
In essence, Setoml is a band that could, but chooses not to or to do it half-assed. It deliberately waters down its music.
http://metallian.com/setoml.php
I have had numerous great musical encounters with the Ukraine metal scene over the years. This is my latest discovery. SETOML play black metal with a somewhat doomier approach. At times I get a feeling of them being a black metal version of Hades Almighty. I like the atmosphere that they create with their black metal. This is very much to my liking. I just sit here and being impressed by how good this is. I am really glad that I got to hear this album because this is one that I wouldn’t want to be without. That is how impressed I am by this album. Well worth investing in.
Setoml is Ukrainian black metal band. When I think about title of the album and front cover, it brings a word masquerade to my head, like a mind riddle...
I decided it will be an experimental review. I pointed out best momentums in each song of the album, but you must listen to the music to find out if you whether like it or not. I thought it would be the best and fastest way to experience their songs better, if you are new to their music. You can find my favourite time periods below. Album is available for streaming in case if you`d like to follow up my trial.
I think it`s black metal record you should at least to give a try, the only thing I dislike are non organic sound of drums.
http://monarchmagazine.weebly.com/setoml-reincarnation-satanath-records--kryrart-records.html
Ukrainalainen Setoml skippasi demovaiheen kokonaan ja “Reincarnation” debyytti on kirjaimellisesti ensimmäinen ja toistaiseksi ainoa julkaisu duolta Krivoviaz Serge (laulu/sanat) sekä Semenenko Anton (kaikki instrumentit). Viime aikoina itsellä on alkanut mennä luotto soolo- ja duo-projekteihin, sillä selkeästi on vain musiikin eduksi, mikäli siinä on useampi kokki hämmentämässä soppaa, kuin vain yksi keittiömestari vailla visiota. Näin on marjat myös Setomlin musiikin kanssa.
Kannesta saa industrial metal -viboja, mutta tarkemmin katsottuna siinä ei ole mitään teollisuuteen viittaavaa, vain metsiä ja perhosia. “Reincarnation” on liiallisuuksiin tuotettua modernia melodista black metalia, ja äärimmäisessä musassa siinä on vaarana se, että hommasta katoaa inhimillisyys – rummut kuulostavat siltä kuin voisivat olla ohjelmoituja. Lautasten kilinä ottaa vain omaan betamaxiin, samoin se tietynlainen ylimääräinen, sanoinkuvaamaton tuonpuoleisuus jää puuttumaan kliinisessä naputuksessa. Haluan black metaliini ruttoa, oikeaa mustaa surmaa saatana! Jätetään ne desinfiointiaineet tähän ns. oikeaan maailmaan, bitte schön!
Sergen örinät käyvät myös puuduttamaan jo kahden biisin jälkeen, variaatioita äänen käytössä ei juuri kuulla. Biiseissä en muuten huomaa mitään eroa, on vain joko ääh- tai sitten voi eih-keskitason rynkytyksiä. Väliillä syntikoilla on lähdetty hakemaan aavemaisia urkusoundeja, joilla tuodaan kaivattua vaihtelua muuten niin ummettuneeseen musiikkiin. Anton osaa kyllä soittaa eri työkaluja, mutta ei hän kummoinen virsiseppä ole.
https://metalliluola.fi/setoml-reincarnation-2020/