. Satanath Records

Reviews: SAT068

< Обратно к релизу / Back to page

Злостный вечно жующий султан демонов Азатот смотрит на нас с обложки дебютного альбома группы Dig Me No Grave, что из города Вологда. В России, похоже, нарождается то, что можно назвать новой волной российского Death Metal - в последнее время уверенно прут вверх великолепные Pyre и Grond, теперь к ним присоединилась ещё одна банда. Как и вышеозначенные коллективы, Dig Me No Grave валят бескомпромиссный чугунный дэт старой школы. "Cosmic Cult" - это уверенная атака неповоротливого, вязкого, наступающего по всем фронтам звучания. Как тот Азатот, оно заслоняет всё вокруг и опутывает тяжёлыми щупальцами. Альбом принаждлежит к классу такого сложноидентицифируемого дэта, который похож на много что, но ни с чем не сопоставим. По традиции, здесь много атмосферных растяжек а-ля Obituary и старомодного кача, однако в то же время есть бластбитные разгоны и техничные сбивки. Какого-то конкретного вдоховителя разобрать трудно, однаком можно с уверенностью сказать, что фанаты шведского олдскула альбом оценят по достоинству.

Характерная особенность такого дэта, выражающаяся в отсутствии бронебойных хитов, не минула "Cosmic Cult". Альбом монолитен, слушается одним цельным куском. При этом нельзя сказать, что он однообразен - просто, как любой нормальный альбом, выполнен в одном ключе. Издан ништяк на CD с 8-страничным буклетом. Оформлено всё красиво и серьёзно, буклет содержит лирику песен, которая, что очень правильно, в большинстве своём состоит из обобщённых атмосферных фраз про лавкрафтовские ужасы. В связи с этим было бы просто отлично услышать на следующем альбоме (работа над которым уже ведётся) нагнетание мрачняка и космического ужаса, характерного для Лавкрафта. "Cosmic Cult" звучит очень сочно и мощно, но недостаточно мистически. Ну а вообще это весьма зрелая работа, предлагающая действительно качественный дэт с правильным подходом. Такой музон нам нужен.

Brutal Carnage web-zine

 

 

To be frank, Dig Me No Grave could have easily phoned this one in, and marked few would have been the wiser on the receiving end. Launching from a familial platform leaning heavily on timeworn formulae traditionally tempered by genre masters like Immolation and Morbid Angel, Cosmic Cult exemplifies one of the rare instances wherein I have to applaud the choice of cover art, as it speaks a great deal to death metal minds well-versed, laying adrift obvious hails to nebulous affairs, most glaringly: Gateways to Annihilation. Cosmic Cult makes its interstellar home somewhere between Morbid Angel's well-respected yet often overlooked 2000 opus and speedier fare like the debut. Note that this immediately invalidates the band's two most controversial records (one of which I am quite fond of myself) - but this is discourse for another day.

The universal rationalization here is that love of lava can only get you so far, and while it is exciting to see throwback death metal of this caliber even attempted in this day and age, I can't recommend Dig Me No Grave on these hallmarks alone. Refreshingly, a real spine-compressing template of a riff set awaits listeners who dare traverse within the swarming, invasive multi-appendaged "Through the Gates" and "People of the Pit," both of which seemingly function on multiple wavelengths concurrently - gaining coherency just long enough to rollick through the verses, only to return to fretboard-razing thereafter. Pyatakov and Smirnov deliver just enough warped, twisted leadwork to underpin the occult atmosphere, and then quickly segue back into the lumbering appeal of the rhythm's sonic narrative.

Add to this an organic and honest percussive torrent courtesy of Schenikov, and the end results is definitely a fucking barnburner. For a death metal drummer he is actually notably restrained in the velocity category, instead opting for the faster thrash pattern augmented by the occasional blast. The blasts themselves are slow and lurching, almost certainly a conscious decision made to amplify the implosive atmosphere of the unconventional riffing intervals. Once the scattershot drum performance is joined with the bobbing and weaving of the guitars, vocals are a clear afterthought. As such, one has to give Rumyantsev some credit for manning this ship with something at least seemingly approaching authority. His moon-baked grunts are controlled, yet caustic at the same time, yielding little bloodshed.

Cosmic Chaos definitely has the style it wishes to purport down, and whether or not the listener can truly appreciate this depends on one's view regarding up-and-coming acts like this. To me, there is nothing wrong with shamelessly lampooning a style, so long as there is at least some iota of personality injected into the entire ordeal, and that the framework is worth adopting in the first place! This sort of boxes in acts like Dig Me No Grave, who will naturally find themselves eternally living in the proverbial (and literal) shadows of greater entities. Still, there is light years' worth of mileage to be extracted from Cosmic Chaos if one is in the need for sweeping, nebulous death metal with a pinch of Florida sand. Killer, for what it is.

Metal-Archives

 

 

Если вы любите Арнольда, в смысле, творчество Арнольда (Чёрного Негра, то есть, Шварценеггера), вы, конечно, смотрели культовый художественный фильм «Конан-варвар». Тогда есть вероятность, что вы знаете, что эта картина снята по книжке старинного американского писателя Роберта Говарда, который стал одним из первых авторов в жанре фэнтези. Один из его рассказов назывался «Не рой мне могилу», то есть “Dig Me No Grave”. Я его только что прочёл: двое любителей мистики выполняют последнюю волю человека, заключившего договор с дьяволом (которого тут называют Мелек Таус – про этого павлина пела группа Therion). В рассказе упоминаются Ктулху и Юггот, т.е. Говард использует мифологию Лавкрафта. Пишут, что Говард был другом Лавкрафта и состоял с ним в переписке, так что неудивительно, что он использовал элементы мира, созданного товарищем.
Вологодская дэт-металлическая бригада Dig Me No Grave тоже использует элементы того мира в лирике своего дебютного полноформата “Cosmic Cult”. Соответственно, читать её может быть интересно только фанатам Роберта Говарда и Говарда Лавкрафта.
А мы перейдём к музыке: Dig Me No Grave исполняют злой материал, крепко заваренный на старинном олдовом дэте: темп умеренно быстрый, риффы вязкие и злые, соляги пронзительные и захватывающе красивые. Это дело должно хорошо вставлять знатокам олдухи, у которых в иконостасе стоят обложки альбомов культовых американских коллективов типа Massacre, Death (до “Human”), Morbid Angel и не таких известных, но не менее культовых банд вроде Morpheus Descends или, например, Baphomet. На мой вкус, шведскую школу вспоминать не стоит: саунд Dig Me No Grave гораздо суше и аскетичнее, чем того требуют нордические ГОСТы, и характерного жужжания здесь нет. Тем не менее, звук отличный, и жира тут полно, так что любители смертельного рока смогут моторно угореть в течение 34 минут, пока им в уши будут литься сладостно-убойные мелодии и ритмы оккультно-дэтовой эстрады.
В заключение добавлю, что у альбома очень хорошая магнетическая обложка: этот приятно-сиреневый Азатот прямо присасывает к себе взгляд. Соответственно, диск хочется послушать только из-за картинки. Думаю, поддавшиеся искушению не будут разочарованы – вологодцы валят смерть-металл что надо.

Headbanger

 

Dig  Me  No  Grave  are  a  band  from  Russia  that  plays  a  very  old  school  form  of  death  metal  and  this  is  a  review  of  their  2014  album  "Cosmic Cult"  which  was  released  as  a  joint  effort  between  Satanath  Records,  Rebirth  The  Metal  Productions, Dark  East  Productions  and  Suicidal  Nihilist Productions.

A  very  fast  and  brutal  death  metal  sound  starts  off  the  album  along  with  a  great  amount  of  blast  beats,  morbid  sounding  melodies  and growling  vocals  before  bringing  in  a  great  mixture  of  slow,  mid  paced  and  fast  parts  and  you  can  also  hear  all  of  the  musical  instruments  that are  present  throughout  the  recording.

High  pitched  screams  can  be  heard  in  some  parts  of  the  songs  and  when  guitar  solos  and  leads  are  utilized  they  are  done  in  a  very  dark  and melodic  style  and  while  the  music  has  its  roots  in  the  90's,  the  way  the  songs  are  produced  gives  the  album  more  of  a  modern  feeling  while there  are  a  great  amount  of  American  death  metal influences  present  throughout  the  recording  and  all  of  the  musical  instruments have  a  very powerful  sound  to  them  and  the  whole  album  also sticks  to  a  heavy  musical  direction  throughout  the  recording.

Dig  Me  No  Grave  plays  a  style  of death  metal  that  is  very  pure,  always  heavy  while  also  bringing  in a  very  dark  atmosphere,  the  production sounds  very  professional  while the  lyrics  cover  Lovecraft,  horror  and  blasphemous  themes.

In  my  opinion  Dig  Me  No Graves  are  a  very  great  sounding  old  school  death  metal  band  and  if  you  are  a  fan  of  this  musical  genre,  you should  check  out  this  album.  RECOMMENDED  TRACKS  INCLUDE  "Through  The  Gates"  "Cosmic  Cult"  "Shrine  Of  Blasphemy"  and  "Rise  Of Madness".  

http://extrememetalzine.blogspot.ru/2016/02/dig-me-no-gravecosmic-cultsatanath.html

Az utóbbi időben tágabb értelemben véve a lovecrafti világ, szorosabb értelemben pedig a Cthulhu-mítosz mintha reneszánszát élné, de az is lehet, hogy újabban csak én kerülök kapcsolatba feltűnően sok ilyen tematikájú zenével, minden esetre az orosz Dig Me No Grave legénysége is ezekben a történetekben találta meg ihletét.

A zenekarról röviden csak annyit, hogy 2010-ben alakult, és eddig egyetlen nagylemez, a jelen ismertető tárgyát képező 2014-es Cosmic Cult fűződik a nevéhez.

Az említett Cthulhu vonzalom első pillantásra már a borítón is tetten érhető, és a szövegek további megerősítést jelentenek e tekintetben, így hát bizton reménykedhetne a hallgató, hogy egy sötét, misztikus zenei univerzum fog elé tárulni. Nos, a Cosmic Cult e tekintetben nem felel meg a várakozásoknak, ugyanis a bő fél órás lemez meglehetősen előírásos old school death metalt rejt.

Na de sebaj, egy halálmetal lemeznek nem feltétlenül tiszte, hogy a misztériumok világába repítsen minket (bár a koncepcióból kiindulva ez kívánatos lenne). Mit tud nyújtani tehát a Cosmic Cult? Az már az első pillanatokból kitűnik, hogy a horror történetek olvasgatása mellett sokat pöröghettek a tagok lejátszóiban a Morbid Angel lemezei, ez a zenekar legnyilvánvalóbb hatása.

A Through the Gates című egész pofás szerzeménnyel indít a lemez. Bár különösebb izgalmakat nem rejt, első lépésnek megteszi, beléptünk a dimenziókapun, de csak a szörnyeteg háta mögé érkeztünk. Innen kellene elé kerüljünk, hogy kibontakozzon szemünk előtt a félve áhított rémkép.

Lássuk, sikerül-e?

Az általam a lemez legerősebb tételének tartott második Reptile igen bíztató úton halad ebbe az irányba. A dal elején felbukkanó kis gitárdallam elegendő ahhoz, hogy az első pillanatoktól egy kis színt vigyen a szerzeménybe, majd egy kis tekerést követően egy jól időzített belassulásból kibontakozik a gitárszóló. A magától magatehetetlen porhüvelybe az ilyen és hasonló színfoltoknak kellene lelket lehelniük. Meg is kaptuk az éltető erő első adagját. Ez az! Óvatosan bár, de sikerült megráncigálni a szörnyeteg csápjait, de még több életerőre van szükségünk.

Jön az In Oblivion. Megint csak jó témák öntenek belénk bátorságot, bár picit szerényebben mint az előző tételben, de hömpölyög, sodor minket a marcona dal a célunk felé. Gyerünk tovább! De mi történt? Egy pillanatra elkalandozunk, és azon vesszük észre magunkat, hogy a címadó észrevétlenül elsettenkedett mellettünk a sötétben. Nem baj, megragadjuk a grabancát, visszahúzzuk egyszer, hátha csak figyelmetlenek voltunk, de nem, ezzel nem szerzünk újabb vértet küldetésünkhöz.

Ötös sorszámú segítőnk a The People of the Pit. Elődjéhez hasonlóan ő is meghúzza magát a sötétben, bár a dal kétharmada körül egy pillanatig úgy gondolja, hogy egy szóló segítségével előtör, hamar megijed, meggondolja magát, és visszahúzódik. A Mortician sem változtat ezen, átlagos kreatúra képében teszi tiszteletét ő is. Nem esetlen, nem leszólható, de meglepni nem tudja már sokat tapasztalt hallójáratainkat. Az előttük járókhoz hasonlóan pedig a következő három jelentkező is követi a jól kitaposott utat, néha-néha egy pillanat erejéig jelezve, hogy többet is tudnának, de bosszantó módon valamiért egy kezdeti löket után szégyenlősen mindegyikük visszahúzódik a biztonságot nyújtó félhomályba, mint aki még nem áll készen a teljes kinyilatkoztatásra.

Az utolsó Rise of Madness azonban már nem ennyire szemérmes, ezzel a tempós tétellel a zenekar utoljára még ráordít a fenevadra, a dalt és egyben az albumot lezáró vészjósló gitárharmóniával pedig végre felkelti annak figyelmét, aki lassan elkezdi felénk fordítani dermesztő tekintetét. Nem is marad más hátra, mint egy „folytatása következik” felirat. Eddig tartott az előadás, hamarosan remélhetőleg jön a merészebb második rész.

A Dig Me No Grave ezzel a lemezzel semmivel nem tud kiemelkedni a hasonló stílusban alkotó temérdek kortársa közül, korrekt stíluslemezt tettek le az asztalra. A potenciál azonban mindenképp megvan bennük, kérdés, hogy a jövőben bátran ihletforrásuk szemébe mernek-e nézni vagy sem. Ez a kezdeti próbálkozás egyelőre arra volt elegendő, hogy egy death metal hívők számára hallgatható, azonban magát nem hallgattató anyaggal tudnak a publikum elé állni. A jövőbeli figyelmet azonban megérdemlik, fél szemmel ezért érdemes néha szétnézni a házuk táján, hátha kimozdulnak majd komfortzónájukból.

http://www.femforgacs.hu/kritika/3501/Dig_Me_No_Grave_Cosmic_Cult_2014

Une étape en Russie avec ce combo proposé par le label du même pays et habitué à nos pages , Satanath Records, et nous voici en présence de Dig Me No Grave qui après une première démo en 2011 balancent ce premier album d’un death métal à l’esprit old school bien affirmé.

Parcesque le death metal de ces russes n’est pas un death metal bourré de technique et de branlage de manche à tout va, parce que leur death metal n’est pas agrémenté de parties lourdes et mosh part en tout genre. Juste parce qu’il respecte à 666% l’esprit des racines du genre. Sombre, groovy et avec cette odeur d’entrailles qui se propage.

Le métal présenté ici ne révolutionnera certes pas le milieu, certes, mais les éléments que l’on retrouve sont l’essence pure du style qui vous fera headbanguer à foison.

Des riffs agressivement groovy, une voix hyper gutturale qui ne sera pas sans rappeler celle d’Immolation accentuant encore plus la face obscure, des cassures de rythme, sur un fond généralement mid tempo et des blasts pour marteler la victime quand il le faut.

« Reptile » se faufile lourdement et sa morsure est fatale, notamment sur ce passage down tempo au solo lugubre, « Mortician » démarre sur une touche martiale et impose une atmosphère putride où la bidoche fait office de crépis sur les murs avec ce côté assez Sinister (old), « Shrine Of Blasphemy » se fait riche en variations toujours aussi prenantes avec ces accélérations puis cette touche groovy qui s’apprivoise fort bien.

Old school jusqu’à la moëlle est un fait qui se précise encore plus à l’écoute de « Rise Of Madness » tant nous sommes projetés plus de 20 ans en arrière.

Du très bon death fidèle à l’esprit d’antan, du bon gras, des rifs accrocheurs, un menu qui rassemblera tous les amateurs de groupes comme Deicide, Sinister, Krabathor et autres orchestres morbides de metal de la mort.

Le combo bosse actuellement sur un deuxième opus, autant dire que suite à cette première galette bien encourageante, on ne peut qu’espérer que l’attente ne soit pas trop longue.

http://www.magicfiremusic.net/2016/05/17/chronique-dig-me-no-grave-cosmic-cult/

 

Давненько я не слышал хорошего и удобоваримого death metal. И вот те на – прекрасный образчик относительно неспешного DM, да еще на тему Лавкрафта, оказывается, водится тут неподалеку. Где? В ВолоГде-где. Cosmic Cult, пока что, единственный полнометражник банды, но и кроме него есть достаточное количество разномастных вкусных релизов. Что же мы имеем тут? Все же более среднетемповый, несмотря на наличие бластбитов, материал. Мелодичный, разнообразный, мрачный. Очень порадовала работа Анатолия С. – добротно прописанная и разнообразная ударка. Алексей Р. тоже не зря держится за микрофон – его рыку (не анальному пердежу, не поросячьим визгам, не урчанию газов в ЖКТ,а именно рыку) мог бы позавидовать иной вокалер шведской сцены. Ну и куда без терзателей струн – тут выложились все. Что тут добавить? Мне этот DM по душе: здесь и цепляющие риффы, и неожиданные тональности соляков, и смены скоростей/ритмов, и отличная Лирика. Всем ценить, такой death metal нам нужен.

 

https://vk.com/wall-130210942_79

 

Teraz dla odmiany coś czego słuchało się całkiem przyjemnie. Znów nie mamy do czynienia z materiałem głęboko zapadającym w pamięć, ale nie mamy go też ochoty wyłączyć po kilkudziesięciu sekundach. Jest postęp, prawda? Panowie z Rosji postanowili grać mieszankę death metalu prezentowanego przez Immolation i Morbid Angel. Wyszło to całkiem dobrze tylko przy tym mocno odtwórczo. Jeśli wam to nie przeszkadza to nie widzę problemu z zainteresowaniem się "Cosmic Cult". Z tej dziesiątki właśnie to wydawnictwo kręciło się u mnie w odtwarzaczu najdłużej.

 

http://www.limiter.com.pl/archiwum/index.php?option=com_content&view=article&id=6904:satanath-records-2012-2015-cz-1&catid=14:recenzjeplytowekategoria&Itemid=11

 

Совершенно особый дэт металл из Вологды — лавкрафтовский, может быть, как раз из-за этого тягучий, полный подводных чудовищ и надземных монстров. Группа с шикарным логотипом занимается покорением небес с 10-го года и много сделала для воплощения своих идей. Сингл, демо, сплит, вот так, начиная с того же 10-го года. Сабж 14-го года. Далее — сингл и эпишка (эпишка !!! — то есть винил!!! Имеется в продаже, кстати). В короткой беседе с А.Р. (один из руководителей формации) я узнал, что группа work hard над следующим продуктом. И уж поверьте, он будет не хуже сабжа. К слову, замечу, что на данный артефакт DIG ME NO GRAVE слетелись такие черные вороны — кроме Satanath Records, Rebirth The Metal Productions (Германия), Dark East Productions (Россия), Suicide Nihilist Records (Мексика). Это был их совместный релиз. В официальные дистрибьюторы выстроились в очередь GrimmDistribution (Белоруссия), а также Paragon Records (США).

DIG ME NO GRAVE вырабатывают специальный вид дэт-металла, как уже было вскользь упомянуто. Это мидтемпо угрюмый (само собой) подвид смертоносного жанра, напоминающий своим стремлением к замедлению Аутопси, но иной по инструментальной пользовательской начинке. Всего в коллективе пять человек (о чем свидетельствуют фото на заднике диска) два из них — гитаристы, вот они-то и изливали чудовищное литье со своих инструментов, которое свивалось в мощный смолянистый канат струнного звучания. Канат порублен на 10 кусков — траков, которые разложены на серебристом компакте.

В своем загадочном естестве струнная работа DIG ME NO GRAVE содержит незаурядные компоненты, которые сыграют в восприятии этого диска большую роль. Суровые экспириэнсы (то бишь опыты) гитаристов при значительном усилении сигнала напоминают локальное землетрясение, а при негромком звучании — заводящийся дизельный двигатель. Все бы ничего, да только соляки мастеров добавляют к этому звуковому аду то впечатление техничной работы звенящей от напруги косы, проносящейся над головами потрясенных слушателей, то искусных упражнений финкой по прокалыванию  плоти. Именно такое создается понимание филигранной, жесткой и по-настоящему тяжелой и опасной страды гитарного дуэта. При том замечено, что при необходимости гитареро выдают кровоточащие разрезающие соло (как у раннего Пестиленса).

Тут невозможно не сказать о ритм-секции, ее роли в тоталитарном настроении альбома. Басист и ударник DIG ME NO GRAVE отрабатывают точно, в итоге — с жутким эффектом «закапывающего» экскаватора, который никуда не торопится, когда с каждым ударом сердца слушателя вдавливают в почвенные слои. Временами ритм-секция будет «оптимистичной», что означает неспешные перфораторные работы по мозгам неподготовленного слушателя, то есть адски тяжело готовя основу для гитарной атаки и вокального наступления.

Вокалом занимался А. Р. (кстати, он еще много чего взял на себя на этом диске — все изложено в буклете). Его гроул принадлежит к тем голосам, что поначалу запускают хищные щупальцы (как монстро на обложке) поближе к слушателю, а потом, как специальные «приспособы» психотерапевта, гипнотизируют слушателя. Внешне спокойная и холодная  манера вокализации вскоре теплеет и раскаляется, и приваривается намертво к близлежащим объектам — партиям иных инструментов, прекрасно располагается внутри компо, становясь одним из стержней каждого трака. И когда гитары DIG ME NO GRAVE поднимают градус изложения до кипения, то вокал становится локальным холодильником, который позволяет держать заказанный тепловой баланс. А это в данном компакте важно для создания единой концепции звука. Все так. Потому-то альбом и слушается как мощное и цельное произведение. Практически, как акустическая бомба на 36 минут звучания.

Альбом DIG ME NO GRAVE отлично, по олдовому оформлен — с фотками музыкантов на заднике диска, как в старые добрые времена. Сейчас так не делают)). Когда я полез в дебри интернета, то я увидел, что оказывается сабж выпущен еще и на кассете. В буклете можно ознакомиться с текстами и цитатой из Лавкрафта на развороте. Да и тот же монстро вполне симпатичен и улыбчив — зубов-то не пересчитать…

P. S. Не знаю, успею ли я дописать сии строки, ибо свеча уже чадит, а тени из углов скапливаются в чудовищные образы на потолке, которые, кажется, тянут свои щупальца вниз, но все-таки хотелось бы сказать, что 10 сентября  вологодский клуб iRRis  содрогнется от звуков КОСМИЧЕСКОГО КУЛЬТА.

Большие баллы.

 

https://resurgam27.wordpress.com/2016/09/02/dig-me-no-grave-cosmic-cult-2014-sat068-rtm049-dep028-sn003-satanath-records/

 

Once again it's early in the morning when I decide to have some brutal death metal crushing my speakers. After all, that's a lot better than having to listen to the roadworks in my street. This tome however, it's a little different. Some of the music fits perfectly with the drilling sound of the machines being used outside. It's a strange notion, I never knew death metal could fit in with these environmental sounds and the combination is often quite massive.

Not that this album isn't massive already. Dig Me No Grave is a Russian quintet, dedicated to the vintage and traditional approach to the genre. That obviously means: punishing riffs, pounding drums and a growling voice with a decent amount of tempo changes and variation. It reminds me a lot of some of the works on those brilliant 'Death Is Just The Beginning' compilations from Nuclear Blast, namely Hypocrisy, Mortification, Benediction, Suffocation and so on.

The songs follow each other perfectly, even to the point where it's hard to make out when one song is done and another one begins. This gives the whole a great flow and a highly enjoyable drive. My favorite tracks are 'Reptile' and 'Mortician', but that's quite a difficult choice to make. In fact, all the songs are excellent pieces of old school death metal, written in similar fashion and thus sounding quite similar, which of course doesn't have to be a problem. 'Shrine Of Blasphemy' and 'Lost In The Depths' incorporate some complicated drums patterns, which enhances the level of songwriting. 'Forbidden' speeds up the whole thing to grinding proportions.

Yet, for the main part, this is perfect headbanging music as well as moshpit-inducing sonic violence. It reminds me most of a time when death metal was about to evolve into grindcore, technical death and a more melodic approach. Dig Me No Grave has all of these elements but none of them comes to the foreground, resulting in a blast of an old school album. So do I recommend it? Well, of course I do, it's my job to recommend decent albums and this obviously is one of them, a great one even.

http://www.merchantsofair.com/reviews/dig-me-no-grave-cosmic-cult

 

 

Dig Me No Grave ist eine russische Lovecraftian Death Metal-Band, die seit 2010 am Start ist. Ein Demo und zwei digitale Singles gibt es neben diesem Album, das ihr Debüt darstellt. Und ihr blasphemischer Death Metal ist richtig geil! Technisch versiert, aber dennoch geradlinig vorgetragen, kann man die Band wohl am besten mit Morbid Angel vergleichen, aber auch mit Nile, Coffin Texts, Vader, Deicide, Immolation oder Hate Eternal. Oft in hohen Geschwindigkeitsregionen, aber auch mal düster und groovig mit Doublebass unterlegt, schreiten die Russen unaufhaltsam voran. Die Leadgitarre ist teilweise etwas verspielt, aber nie übertrieben vordergründig. Man lässt die abgefackelte Kirche im Dorf. Die Produktion ist genauso fett wie die Band arschtight ist. Alles passt super zusammen. Die Texte sind schön düster und werden mit tiefem, aber verständlichem Growlgesang vorgetragen. Mal im stampfenden Midtempo, mal technisch und schnell, aber immer im traditionellen Death Metal-Stil machen Dig Me No Grave ihre Sache richtig gut!

http://www.crossfire-metal.de/11287-0-DIG-ME-NO-GRAVE-COSMIC-CULT.html

 

 

Вот уж права народная мудрость: не рой другому могилу, сам в неё попадёшь. Именно такую философию, похоже, взяла в основу своего творчества интересная команда из Вологды, которая образовалась в 2010 году на руинах нескольких локальных трэш-дэтовых составов и тут же принялась активно концертировать. В 2011 году было выпущено демо, а в 2014 – дебютный полноформатник.

“Cosmic Cult”, (“Космический культ”) – значится название релиза на фоне фэнтезийно-космической обложки в духе Bal-Sagoth, где некий осьминогоподобный Тхулху выползает из синевато-чёрных глубин вселенной. В буклете видим цитату из приснопамятного Лавкрафта и воодушевлённые таким положением дел приступаем к прослушиванию.

Музыка Dig Me No Grave эпична. Играют они винтажный дэт, без особых, правда уже аллюзий к трэшу, хорошо сыгранный, прекрасно записанный и чудесно звучащий. Когда-то нечто подобно нарезали Nocturnus, у которых на обложке “Thresholds” тоже, помнится, был всяческий космос. Так и хочется сказать про Dig Me No Grave — “technical”. (Ноктурнусы ведь именно техно-дэт исполняли). Подход к построению композиций у наших любителей звёздных осьминогов именно техничный, осмысленный и конструктивный, что лично меня радует просто безмерно. Слушать такую музыку – одно удовольствие. Так и хочется всё время сделать погромче. А для хэдбенгинга такая пластинка просто в самый раз. Даже лучше, чем оголтелый brutal death и grind.

Как сказал, гитарист Paradise Lost Аарон в одном из своих недавних интервью, если вещь не сломана, её незачем чинить. Это на 100% относится к Dig Me No Grave и вообще к настоящему классическому металлу. В этой музыке уже есть всё, что нужно. Нет надобности что-то как-то “улучшать”. Эти звуки уже сами по себе – космос. А вологодский квинтет Dig Me No Grave не просто космос, но и ещё и редкий бриллиант. Сейчас так действительно мало кто играет. Да и раньше подобные группы можно было пересчитать по щупальцам. А, следовательно, нужно ценить.

http://astartaview.ru/dig-me-no-grave-cosmic-cult/