Reviews: SODP077
< Обратно к релизу / Back to page
Now I’ll turn to new songs. This one is the first advance track from a album named Mors Sola by the one-man Hungarian black metal band Aornos. It’s coming on September 24 in CD format via Symbol of Domination Productions, a Belarusian affiliate of Satanath Records, and Germany’s Kristallblut Records. The song is “Lone”, and it’s a free download on Bandcamp.
The frenzied riff and blasting drums that launch the song get the blood rushing, and the symphonic keyboard melody that soon appears gives the music a grim and ominous grandeur, just as the ugly, grating vocals lend it an air of pestilential evil. Additional gripping riffs will greet you as the song proceeds, mixing flurries of ferocious energy into the deepening occult atmosphere of infernal majesty.
P.S. There’s a second excellent track from this album (“A Dream”) in a video on YouTube. You should listen to it, too — and to make that easy, I’m including the stream below.
A teraz coś bliżej nas – Węgry. Aornos to jednoosobowy projekt a „Mors Sola” jest jego drugim pełnym albumem. Na krążku dostajemy dziewięć kawałków dość dusznego i skondensowanego black metalu. Nie jest to rzecz, w której odnajdziemy przyjemne melodie. Całość ma dość ciekawe brzmienie, które pomimo pozornej chaotyczności idealnie pasuje do muzyki zawartej na „Mors Sola”. Rzecz raczej dla fanów surowego blacku niż jego nowocześniejszych odmian. Ogólnie album to typowy średniak, ale swój urok ma
http://limiter.com.pl/symbol-of-domination-productionsatanath-records-cz-2-2016/
Вот это да! Symbol Of Domination издает второй диск Аорноса, а значит уверенно так идет по дискографии, ибо первый — 2015- года - реализовал тоже Symbol of Domination Prod., сублэйбл Сатанат рекордс.
Это проект венгерского музыканта, который по большей части справляется в одиночку. О нем еще известно, что он большой поклонник группы Эмперор, и это было сильно заметно на том первом диске. Может процитировать отклик?
«...начиная с трака 2, мы видим напряженного прагматика, производящего шикарное, объемное космическое полотно, зараженное спорами сверхчеловеческой просвещенности, соперничества и стремления доминировать. И эти закладки обязательно прорастают в струнные ветви, какого-то невиданного древа, моментально отрастающие, наполняющие своим звуком и отзвуком немалые помещения. Намек на то, что ОДИН музыкант сработал многослойное звучание»... Ну и так далее.
В самом деле Алграс, а это именно он, в этом своем проекте (а есть еще Frost, ex-Carcharoth, ex-Bornholm ) создает солидную мультилэйерную блэк-металлическую структуру, которая сначала ему спать не давала, а потом он прикинул и решил, что эту инфекцию надо пускать в массы. Художники всегда так делают...
В прошлый раз он наладил более часа высококачественного отборного сложного блэка. В этот тоже час без малого ярится система, выгребая лазером из нутра этого компакт-диска мощные мелодические и антимелодические идеи. Гитара тут выдает такие эскапады, что и не верится, что это всего лишь обыкновенный, хоть и электрический, инструмент. Хотя при чем здесь гитара, когда во всем виноват творец. «Убивает не оружие, а тот кто нажимает на курок», так вроде снайперы говорят меж собой. Я в прошлый раз возносил дифирамбы Алграсу http://resurgamresponses.blogspot.com/2016/12/aornos-.. так что в этот раз не буду сильно надрываться, отмечу, что он накал своего творческого беснования не сбросил, может в каких-то местах кой-что новое придумал.
Потому есть смысл остановиться на новом или том, что поднимается выше условной средней планки сложного комплексного блэк металла. ОК.
Так вот, похоже, что венгерский музыкант понимает по-русски и читал мой указанный отклик, где я отметил его чистый вокал, а он тогда, как припоминаю, звучал эпизодически. Вот на тебе — в сабже чистый вокал применяется гораздо чаще, и поверьте господа, это стоит того. Ибо Алграс умеет дать отчаянного экспрессивного «чистогана» - для полного эффекта, хотя я всегда предпочту экстремальную отработку)). В данном произведении он также деловито использует все переходные стадии меж диапазонами, где надо обеспечивая преемственность, а где надо давая контраст и угар.
Гитарный звук на диске конечно доминирует, мало того так он еще и организует локальные вулканические извержения, любо дорого посмотреть на отшлифованные образчики риффового железа, да сольные партии струнных, - пронзительные, эмоциональные, хватающие за душу... кстати еще мне кажется композер извлек урок из прошлого альбома, который явно попахивал Эмперором. Дело в том, что сейчас такой связи нет, и это несомненно плюс для проекта, хотя минус для поклонников эмпероро-саунда. Однако и им можно выслать пригласительный лист — им нужно обязательно оглядеть здесь эти блистающие стальные сумерки - вероятно и им есть чем поживиться. Инфа 100%.
Нужно заметить, что в этот раз диск произведен Symbol Of Domination в сотрудничестве с немецкой конторой Kristallblut Records. Компакт снабжен суровым буклетом-раскладушкой на 6 страниц, куда все-таки уместились тексты, и уйма тэнксов от автора.
Артистически поставленный ураган в блэк-металле.
https://vk.com/wall216331265_2416
Un nuevo álbum de esta prolífica banda de un solo integrante, segundo que me toca reseñar (chequeen “Orior”), mas no el ultimo ya que en este 2017 ya tiene otro disco en la calle.
El multiinstrumentista húngaro Tátrai Csaba vuelve a hacer de las suyas y nos devuelve este “Mors Sola" el cual obviamente se enrola en esa suerte de black melódico de tinte escandinavo con varios elementos técnicos que me remitieron a bandas como Dark Funeral o Ancient, por ejemplo, a diferencia del anterior trabajo donde la influencia de Dimmu Borgir se hacía más latente.
En síntesis, “Mors sola” solidifica la carrera de Aornos y lo bien posiciona en la escena blacker. Tengo entendido que su nueva placa es un disco de covers, por lo cual veremos cómo Csaba rinde homenaje a sus maestros.
http://rockarollazine.blogspot.ru/2017/06/aornos-mors-sola-2016-symbol-of.html
Aornos is a Hungarian black metal band (in actual fact one man – Algras) whose inspiration comes from the more experimental end of the genre including Ihsahn, Arcturus, Emperor and Satyricon. Mors Sola, or together ‘til death is the band’s second full-length album, originally issued in September 2016 via Symbol of Dominion and Kritallblut records. Featuring nine tracks, the majority of which rampage beyond the six-minute mark, Aornos offer darkly poetic lyrics that hark back to the hallucinatory writings of Blake, something admirably bought out by the ethereal synth that is woven through the blazing guitars.
Opening with ‘into the night’, there is no easing of the listener, Algras going on the assault straight away. Musically it recalls early Dimmu Borgir, although spoken-word passages also draw upon Emperor’s incantations and it’s clear that Aornos have the ambition to draw from the masters as they incorporate martial beats, solemn riffs and eerie orchestration over the course of the opening piece. Better still is ‘the dream’, a devilishly convoluted piece with synth choirs and a churning riff that has considerable power behind it. The recording is still on the raw side, but Algras expertly builds up layers of synth and guitar into a solid wall of noise that is utterly irresistible and black metal fans will find themselves captivated by the time ‘a dream’ spins to its conclusion. ‘Lone’ is as black as molasses with its gruelling vocals and treacly riffs sweetened only by the light shimmer of synth that seems to swirl amidst the cacophony. One of the album’s shortest tracks, the sinister calm of ‘Oblivion’, an instrumental piece, with its echoing atmospherics and minor-key ambience perfectly paves the way for ‘the die is cast’, a truly magisterial piece of music built around pulverising drums and arcing riffs of primal savagery.
Remaining in the realm of the majestically arcane, ‘where hate and lightning truth born’ draws lyrically from Nietzsche and Algras’ music perfectly fits the gravitas of the themes. Harrowing and ferocious, ‘where hate and lightning truth born’ is an album highlight and once again underscores the strong influence of Emperor upon Algras’ style. Arising ‘From the nameless’ pit’ comes a track that once again heads into the more synth-enhanced sounds of early Dimmu. Perhaps the weakest track here it is, on the one hand, a fine black metal track but, on the other, it draws so close the melodic style of Dimmu that it’s hard not to imagine you’re actually listening to that band. Things get very much back on track with the minor-key misery of ‘Dysangelium’, Algras’ subtle guitar work providing a suitable elegant intro to the track before the guitars come crashing down like hammer blows once more. The album ends with the existential dread of ‘quasar’, a track propelled by an awkward stair-stepping riff built on an earth-shaking foundation of relentless blast beats that threaten to reduce the very foundations to rubble. Better still is a spacey mid-section that sees the music head into dark ambient territory, the guitars echoing gently before one final riff tears them asunder, plunging the track into a stygian blackness that marks it out as one of the finest moments on the record.
‘Mors sola’ is a powerful offering from Aornos, building upon the eternal legacy of Emperor and, by incorporating lyrics from the likes of Poe and Nietzsche, emphasizing the poetry that exists at the dark core of black metal. There is much here that will be familiar to black metal fans and, inevitably, the best tracks are those which attempt to break out from the mould – tracks like ‘Oblivion’ and ‘the die is cast’ – rather than those which honour their illustrious forebears a touch too much. Nonetheless, this is an impressive and immersive offering that will satisfy those looking for eloquence and brutality in equal measure.
http://www.sonicabuse.com/2017/06/aornos-mors-sola-album-review/
At times I have a hard time to even imagine what a band will sound like. Yeah, I know. It can be a futile game to play; pinning the genre on a band but I like to try and guess what a band will sound like based on name, title and art work. There is no denying the impact that Swedish and Norwegian black metal bands have had on the global sound. This to me has a slight Dark Funeral feel to it. And since I am a huge fan of Dark Funeral you gotta be piss poor for me to not like it. This was a nice discovery.
http://battlehelm.com/reviews/aornos-mors-sola/
Az orosz Satanath Records főnökétől, Aleksey-től kaptam egy szép promóciós csomagot, ennek a tartalma lesz most terítéken. Az első lemez egy hazai black metal banda albuma, az Aornos-é, mely „Mors Sola” címmel jelent meg. Időközben lett több kiadványa is a formációnak, remélhetőleg azokról is tudok majd értekezni.
A miskolci „banda” egyetlen tagból, Algras-ból áll, így vélhetően a gépi dobalapokra megírt nordikus jegyeket magában hordozó pusztító black metal, nem éppen a könnyebben megemészthető fajta. A modern stúdió technológiáknak és egyéb programoknak köszönhetően már úgy meg tud szólalni egy zenekar audio (és akár élő) formában, hogy már egy tapasztalt fül sem tudja megmondani, hogy mi a valós és mi megy sequencer-ről. Jelen esetünkben az Aornos 2016-os kiadású, de simán megállja a helyét a mostani piacon, igényes alkotás, a lemez hangzásképe teljesen mai.
A dobok kivételével, minden élő a „Mors Sola”-n. Ha a nagyokat kellene megemlítenem, akkor totál skandináv vonal: korai Dimmu Borgir, Emperor, Limbonic Art, Setherial vagy éppen Mayhem. Ezek többnyire hatások, e metszésvonalak mentén alkot az Aornos és mivel még csak ezt az egy lemezt volt szerencsém végighallgatni, így nem tudhatom, hogy a többi kiadványa milyen territóriumokon jár. Fanyar dallamvilágú, atmoszférikus, blast-beatekkel tűzdelt black metal az Aornos-é, nem sokan alkotnak ilyen formában itthon (a Darkspace az egyik ikonikus alakja e rideg műfajnak) ami abszolút érthető, hiszen ez egy különálló réteg a rétegen belül. Úgy tudnám ezt talán megfogalmazni, hogy az Aornos még az űrben lebeg álomszerű állapotában a Földet elhagyva, de azt figyelve, míg a már említett Darkspace egy inter-dimenzinális kapuhoz közelít egy távoli nebulában. Az album hosszú, telis tele jobbnál jobb pillanatokkal, aki értékeli a black metal monumentális, kozmikus utazásokhoz hasonló megvalósításait, annak gyorsan el fog telni a közel egy órányi játékidő.
Algras gitármunkája kiművelt, sokat virgázik, jól esik hallani, hangulatában néhol a hazai Sear Bliss ugrott be, annyi különbséggel, hogy itt nem annyira epikus a megközelítés. A szintetizátor, kórustémák használata pedig hasonló az osztrák Abigor-éhoz, kiegészítő jelleggel bír, nem megy át sem giccsbe sem csöpögésbe. Az énektéma többnyire a műfajnak megfelelő károgás (van némi narráció itt-ott), kicsit mélyebb tónusú az átlagnál, passzol a zenéhez.
Nem tudok kiemelni egy dalt sem a lemezről, egészben kell végighallgatni a korongot, kellő érzékkel megírt témákkal operál a „Mors Sola”, jellegzetes hangulata képes azonnal magába szippantani a hallgatót.
Ügyes munka, csak így tovább.
A 2014-ben született Aornos egyedülálló jelenség a hazai black metál színtéren, de a nemzetközi mezőnyt tekintve sem sokan játsszák úgy a műfajt, ahogyan Algras, aki egyedüli tagként dolgozik e név mögött.
Az Aornos 2015-ben mutatkozott be az Orior albummal, melyet még abban az évben egy feldolgozásokat is tartalmazó EP követett. Az átiratokból fény derült az alkotó elég széles látókörű zenei ízlésére is. Egy év elteltével pedig megjelent a Mors Sola, a második teljes album.
Hiába léteznek tízezerszám black metál bandák, lámpással se nagyon lehet olyat találni közöttük, amely az Emperor nyomdokain haladva zenélne, legalábbis amelyik az Anthems elérhetetlen magasságait merné megcélozni. Egy miskolci fiatalember mégis erre vállalkozik, s ez már önmagában jelzi, hogy nem akármilyen ambíciókkal rendelkezik. Esetében viszont a törekvések mellett kvalitások is vannak. Elég komolyan kell tudni gitározni ahhoz, hogy valaki olyan témákat játsszon, amelyek ezen a lemezen hallhatók. Pedig Algras elmondása szerint az új témák kevésbé összetettek az első albumon hallhatóknál. Én azt mondom, külső füllel, hogy még így is elég komplexek, sokkal témagazdagabbak a legtöbb black metál anyagnál.
Nem akarok lovagolni az Emperor-témán, de tény, hogy az Aornos hangulata, stílusa az egykori norvég csapathoz áll a legközelebb. A számok „hátterében” a billentyűs „szőnyegezés” is a párhuzamot erősíti, de másolásról szó sincs. Algras most valóban valamelyest szellősebre vette a számok egy részét; nincs száguldás végestelen végig az éjszakai égbolton, vannak lassabb témák is, ahol „elmélkedősebb” hangszeres momentumok nyújtanak némi pihenőt. Példaként a Lone számot említhetném, amiben azért rettentő gyors részek is hallhatók.
A zeneszerzés letisztultság felé való elmozdulását fémjelzi, hogy a leggyorsabb részek alatt is hallunk fogós riffeket , s szerencsére a tiszta hangzás lehetővé is teszi, hogy ki lehessen venni a pengetéseket (egy ilyen zenét agyoncsapna a necro-hangzás). A dallamosság meglétét igazolja az instrumentális Oblivion is, amely eredetileg szöveges számnak indult, de Algras végül meghagyta ének nélkül. Algras hangja egyébként kifejező; átéléssel adja elő a szövegeket. Persze, jobbára megmarad a black metalos stíluson belül, de mélyebb fekvésekben.
A szövegek kapcsán meg kell említeni, hogy magasan a műfaji átlag felett állnak; visszatérő téma Nietzsche filozófiája, melynek Algras a metal szövegekben tapasztalhatónál sokkal mélyebb szintű értelmezésére törekedett. A zenéről még fontosnak tartom elmondani, hogy nagyon vizuális: előttem mindig egy lovecrafti világ jelenik meg hatalmas sötét hegyvonulatokkal, az égen végigvonuló seregekkel (Oskorei), gigászi ütközetekkel. Ezt nagy pozitívumnak tartom, mivel kevés lemez képes ilyesmit kiváltani.
Nyilván nem akarok beleszólni a zenébe - ez egyedül az alkotó dolga -, de én még egy lépést tennék a még megjegyezhetőbb témák felé, de össz-hangulatilag, kiállítás terén már így is nagyon rendben van az anyag. Mindenképpen ajánlom az érintettek figyelmébe.
https://www.facebook.com/aornosblackmetal/posts/1105273219584756:0
One-man-band. Sim, de black metal. Aornos, um projecto hungaro, idealizado por Algras, o talentoso multi-instrumentista que tem em "Mors Sola", o seu segundo álbum. Apesar destes nove temas se poderem inserir facilmente na segunda vaga de black metal escandinavo, temos elementos técnicos que acabam por surpreender, como bons solos e melodias de guitarra pouco usuaus. Bastante diverso e dinâmico, é um álbum que flui bastante bem, mesmo que algumas das músicas não sejam totalmente bem conseguidas. Ainda assim, um projecto a ter em conta no espectro do black metal a puxar ao melódico.
http://radiowom.blogspot.ru/2017/01/aornos-mors-sola-review.html
Aornos are a solo project from Hungary that has been featured before in this zine and plays an atmospheric form of black metal and this is a review of his 2016 album "Mors Sola" which was released as a joint effort between Symbol Of Domination Productions and Kristallblut Records.
A very heavy and melodic sound starts off the album and when the music speeds up a great amount of blast beats and tremolo picking can be heard which also gives the songs more of a raw feeling while the vocals are mostly grim black metal screams and synths also get mixed in with the heavier sections.
All of the musical instruments on the recording have a very powerful sound to them and most of the tracks are very long and epic in length and spoken word parts are also used at times along with a brief use of demonic growls and the songs also bring in a great mixture of slow, mid paced and fast parts.
When guitar solos and leads are utilized they are done in a very melodic fashion and clean singing can also be heard in some of the tracks and as the album progresses clean playing is also added onto the recording and there is also a song t hat is all instrumental and a later song also adds in a small amount of acoustic guitars.
Aornos creates another recording that remains to to the synth orientated style of black metal from his previous releases, the production sounds very professional while the lyrics cover sosmos, nature, and existence themes.
In my opinion this is another great sounding album from Aornos and if you are a fan of synth orientated atmospheric black metal and if you are a fan of this musical genre, you should check out this recording.
http://occultblackmetalzine.blogspot.ru/2017/02/aornosmors-solasymbol-of-domination.html
Mađarski one man black metal bend Aornos je black metal za one sa istančanim ukusom kada je ovaj podžanr u pitanju. Ali ako ste i pri tome neko ko sluša Dimmu Borgir (konkretno mislim na malo starija izdanja) E, onda treba da nabavite primerak ovog izdanja jer se ovakvi albumi snime jednom u par godina.
Ne krijem oduševljenje da sam pod utiskom i da ću sigurno ovaj album staviti na posebno mesto u svojoj kolekciji audio diskova. Album nosi naziv ''Mors Sola'' i broji devet pesama zavidnog trajanja i konkretnog aranžmana. Takođe odiše kombinacijom brzih rifova i ne tako ekspolizvnim i brzim bubnjem-zapravo bubanj ne miruje i konstantno menja tempo ali je u srži klasična ambijentalna pratnja koja prepušta plen gitari. Vokal je posebna priča jer i on varira i čini ovo izdanje zanimljivim i slušljivim. Pesme koje bih izdvojio su: ''A Dream'', ''Lone'', ''From The Namless' Pit'', ''Dysangelium''.
https://headbang-vlog.blogspot.ru/2017/01/aornos-mors-sola-2016-recenzija.html
Hungarian metal is known for its wild experimentations. This is not the case with Aornos. High quality black metal, no wheels re-invented.
https://againstthefragmentaire.wordpress.com/2017/01/18/noteworthy-report-rest-of-2016-14/