Reviews: SAT008
< Обратно к релизу / Back to page
Na kérem, itt állunk 2013 elején, és kap az ember lemezkritikára egy olyan anyagot, mely minden porcikájában riogatja a digitális világot, tudnillik az orosz Elektrum duója kizárólag cirill betűs változatban hozta ki debütáló nagylemezét. Én meg már előre fostam, hogy a Vaskarc alatt dohogó "motor" meg fogja-e egyáltalán kajálni ezeket a karaktereket, de végülis igen, viszont más, hasonló nyelvterületről érkező zenekar tesz szívességet ilyenkor, hogy legalább a normál karakterekkel írt címet mellékeli... Persze nem olyan hatalmas probléma ez, de valahogy nem komfortos, nem is beszélve arról, hogy sok helyütt nem is lehet megjeleníteni ezeket a karaktereket. Na de lépjünk tovább! Ezúttal is Satanath Records-os cuccal van dolgunk, ők pedig eme kiadvány esetében még lejebb rakták azt a bizonyos lécet; ezúttal egy 150 példányra limitált albumról beszélhetünk, mely ezúttal is egylapos frontborítót kapot és írott, bár professzionális CD korongon kapjuk a lényeget, úgyhogy nem árt igyekeznie az érdeklődőknek, mielőtt már csak az eBay-en lehet majd hozzájutni a fiatal orosz zenekar debütlemezéhez hatezer forint körüli áron, haha! Mondjuk ez a probléma szerintem amúgysem fenyeget, mert véleményem szerint soha az életben nem lesz a Труп системы 'rarity' kategória, dacára az extra limitált kiadásnak...
De miről is van szó? Speed/thrash/heavy metál vágtákról a 80-as évek derekáról, jó csapkodósan, az amatőrizmus bájával, orosz nyelven előadva... Képzelhetitek, hogy mindez így egybeeresztve milyen kémia folyamatokat indít el, de a helyzet ezúttal is az, hogy semmi vészes dologról nincs itt szó, a korrekt zenei tudás mellé korrekt dalírói véna párosul, bár jellegéből kiindulva sem érdemes többet várni ettől az egésztől, mint hogy két old school thrash/heavy metál fanatikus nekiáll dalokat írni a posztereiken lévő idoljaik stílusában. És hogy kik is lehetnek ezek az idolok? Anthrax-tól a Possession-ön át a Sadusig és Metal Churchig nagyon sok mindenki, gyakorlatilag már-már kihalászhatatlan hogy egész pontosan hova is akart visszanyúlni a fiatal ruszki duó, csak valamit adjanak vissza a kor szelleméből, lehetőleg jó demósan és pontatlanul feljátszva dalaikat... Engem egyedül a rémes képleteket kalapáló dob ami idegesített, mégcsak nem is az orosz nyelven megszólaló ének vagy a hihetetlen dimenziótlanságban sínylődő kapkodós tuka-tuka thrash/heavy zene, melynek amúgy megvan a maga hangulata minden esetlensége ellenére is, viszont a dob felett tényleg nehéz napirendre térni! Még jó, hogy a dalok nem igénylik a komplexebb megközelítését a dobnak, ez a minden alkalommal élettelen csattanásokba torkolló hangzás rémes... Ugyanakkor amellett, hogy ez egy tök felesleges hobbi album, legalább kiérződik belőle a szív és a lélek, emellett az old school anyagokra felesküdők is találhatnak tizenegy, a lehetőségekhez képest korrekten megírt dalt, szóval azért nem hiába "gürcölt" ezzel a lemezzel az orosz csapat, párakhoz egészen biztos eljut majd, ők meg fogják tudni értékelni azt a fajta lepusztult poszt-szocialista romantikáját ennek az anyagnak, mely árad minden egyes hangjából... Mintha még mindig 30 évvel ezelőtt lennénk, és az oroszok próbálnák koppintani valahogy a nyugati heavy metált a maguk tök kezdetleges módján! Csak azóta eltelt sok évtized, és az ember legszivesebben megmosolyogná az ilyen totál versenyképtelen kiadványokat, aztán valahogy mindig előjönnek olyan nem éppen észérvek, ami alapján még egy ilyen zene is ajánlhatóvá válik... Persze érdemes fenntartásokkal közelíteni, hisz a mai régisulis dömpingben sem kell ám rábukni mindenre, Elektrumék lemeze bátran kihagyható, de ha valaki beléjük futna, adhat nekik egy esélyt...
Értékelés: 7/10
Szerző: Fehér Balázs