. Satanath Records

Reviews: SAT083

< Обратно к релизу / Back to page

 

Sacred Sin were / are one of the most ‘popular’ bands from Portugal, though their popularity has never reached the level of, let’s say, a band like Moonspell. That’s undeserved and a pity. They were formed in 1991 and debuted in 1992 with the EP The Shades Behind. One year later, Sacred Sin released their full length debut Darkside via Portuguese label Musica Alternativa, followed by several other albums and some compilations. As from 2003 on, activities were limited, and with exception of the Dawn Over Desolation-EP they didn’t release anything at all anymore. Eventually the band split up.

However, last year band leader José Costa announced to reform Sacred Sin, with original guitar player Tó Pica returning to the line-up as well. But don’t expect to read a review about a new album right now, for there is no new album in the making yet. This review deals with the re-mastered edition of their debut Darkside (the 1994-edition, after remixing, for your information, at least if I am not totally mistaken right now; my age is teasing my memory, I’m afraid), released in an edition of 500 copies. About the making of the album and the first years of the band, I can refer to a description done by former drummer Dico, posted on Satanath’s site (see: satanath.com/news/item/sacred-sin).

What Darkside stood (and still stands) for, is a back-to-the-womb interpretation of American-inspired Death Metal with some own ideas. With that ‘American’ I am especially referring to influential elements taken from the likes of Morbid Angel, Incantation, Nocturnus (without the cosmic synths) etc. But this band injects its music with European elements as well, and, on top of it, some self-created aspects, like the few yet well-crafted keyboard lines or the Thrash-edged injections. The band was quite technical in its approach.

The first re-release, 1994’s edition, had a live-EP as bonus. That does not go for this one, but this 2014-release comes with Carnage Forsaken as bonus track, taken from the 1997 rehearsal / demonstrational tape. It’s a quite interesting track, though pretty characteristic for the band, showing crafted progression.

Concreteweb

В последнее время часто приходится сталкиваться с переизданием дисков известных команд. И, конечно, очень радует, когда лейблы берутся за это дело с особым энтузиазмом, как допустим, культовый альбом "Darkside" (1993 г.) древнейшей формации Sacred Sin. Этих португальцев без преувеличения можно назвать одним из самых ранних и ярких примеров качественного death metal. Релиз на тот момент являлся их дебютной работой и представлял собой шаблон альбомов 90-х годов, особенно заметным было влияние Morbid Angel, вдохновившие "грешников" на этот диск, но с сильным уклоном на хорошо построенную мелодику. И это лишь на поверхности, а если нырнуть глубже, то можно обнаружить ещё много потаённых закоулков на неизведанных территориях. Например, обилие клавиш и зачастую избыток симфонического обрамления. Но и это ни в коем случае не минус, поскольку дэт в таком ключе звучит даже более чем интригующе. Странно, что этот диск не получил должного внимания, но стоит вспомнить, что это период великих экспериментов в тяжёлой музыке, поэтому "Darkside" если уж не переплюнул большинство команд, то во всяком случае шёл в ногу со временем, ну а в целом говоря об олдскуле, то в плане консерватизма музыканты оказались смелы. Весь материал разбавлен здоровой долей потрясающей симфонической составляющей, благодаря чему создаётся необыкновенная мистическая атмосфера.Не знаюпо какой причине, но волей-неволей в голову начинают лезть сцены спиритических сеансов или кровавых декораций графа Дракулы. Просто блестяще! Так и хочется воскликнуть:"Добро пожаловать внутрь часовни упырей!".

Это как раз тот самый редкий случай, когда первый блин не вышел комом, а наоборот – старт, который получился пиком творчества Sacred Sin, а ведь на последующих опусах им не удалось настолько экстравагантно повторить свои успехи. Компакт включает восьмистраничный буклет с новым дизайном, бонус-трек "Carnage Forsaken" (1994 г.) и новый ремастированный звук, сведённый в прошедшем году. Именно этот архаичный саунд 90-х прямо как бальзам на сердце, все треки нежно ласкают слух. Альбом выстрадан, это особенно заметно, как слёзы крупными каплями стекают по аккордам в таких композициях, как "Ode To My Crucifying Lord", "A Monastery In Darkness", "The Chapel Of The Lost Souls" или "Requiem... For Mankind", ведь он посвящён Гансу Рудольфу Гигеру - швейцарскому художнику, представителю фантастического реализма, наиболее известному своей дизайнерской работой для фильма "Чужой", скончавшемуся на 75-м году жизни в больнице от травм, полученных при падении с лестницы в мае 2014 г.

Metalizer

Что мы знаем о металлическом движении в Португалии? Кроме Мунспелл, лично у меня, на ум ничего более значимого не приходит. Но, оказывается, первой попавшей на канал MTV, была именно экстремальная дэт-формация под названием Sacred sin. Неплохой рывок вышел для дебютного альбома. Да и альбом вышел весьма неплохой. Записанный во время расцвета экстремальных форм музыкального выражения и упадка коммерческой, стадионной, тяжелой музыки. Мрачный, среднетемповый дэт с атмосферными клавишными (их там немного, но очень в тему) и, поражающими своей грамотностью и целесообразностью, красивейшими соло-партиями просто не мог остаться незамеченным. Darkside - это дитя своего времени во многих смыслах, в том числе и в плане качества записи. Многим современникам такой продакшн может показаться излишне "подвальным", но в этом его особенность - это еще больше сгущает краски общей атмосферы альбома. Ну и последнее, что не оставит равнодушным всякого металхеда - обложка диска украшена работой Гигера, сам Darkside посвящен этому великому художнику, как впрочем, и последующие работы. В общем, яркий представитель смертельного металла начала девяностых. В коллекцию обязательно.

https://vk.com/wall14012803_2920

Die Death-/Black Metal-Combo Sacred Sin ist schon seit 1991 aktiv, veröffentlicht aber im Moment anscheinend keine neuen Alben, sondern nur zwei Aufgüsse ihrer ersten beiden Platten. Das Debüt „Darkside“ erschien 1993 und wird nun endlich wieder zugänglich gemacht. Sie verfolgten ein gewisses Konzept, denn wenn man die Anfangsbuchstaben ihrer bisherigen fünf Alben aneinander reiht, entsteht das Wort „Death“. Das kann doch wohl kein Zufall sein! Death spielt auch eine große Rolle bei ihnen, nicht nur in den Texten, sondern auch in der Musik. An sich spielten sie rohen Death Metal, der mal schnell, mal treibend oder auch mal groovig war. Der Gesang erinnert tatsächlich etwas an alte Death. Aber sie schoben auch immer mal wieder ein paar seichte Black Metal-Einflüsse mit ein, so zum Beispiel dezente Keyboards hier und da, was Sacred Sin einen eigenen Sound verlieh, den man nicht so einfach in eine bestimmte Schublade packen kann. Wenn sie brettern, gefallen sie mir am besten, versprühen sie dann doch den urtypischen Death Metal-Spirit, so wie er sein muss. Das Debüt erscheint mit neuem Artwork und Bonustrack.

http://www.crossfire-metal.de/12628-0-SACRED-SIN-DARKSIDE.html

This  is  a  review  of  another  recording  from  Sacred  Sin  which  shows  their  early  technical  and  atmospheric  mixture  of  death  and  thrash  metal  and the  album  was  originally  released  in  1993  and  called  "Darkside"  which  also  saw  a  re-issue  put  out  in  2014  as  a  joint  effort  between  Satanath Records,  Envenomed  Music  and  Rebirth  the  Metal  Productions.

A  very  heavy and  atmospheric  sound  along  with  some  keyboards  start  off  the  album  and  a  few  seconds  alter  melodies  and  death  metal  growls are  added  into  the  music  while  the  faster  sections  of t he  songs  use  blast  beats  and  thrash  influences  and  you  can  also  hear  a  touch  of  early black  metal in  the  bands  musical  style.

Spoken  word  parts  can  be  heard  in  certain  sections  of  the  recording  and  they  also  give  the  music  more  of  a  ritualistic  feeling  while  the  solos and  leads  are  very  melodic  and  technical  sounding  and  the  songs  also  bring  in  a  great mixture  of  slow,  mid  paced  and  fast  parts  and  some songs  also  bring  in  a  small  amount  of  clean  playing  and  a  great  amount  of  the  tracks  also  use  the  keyboards  as  a  lead  instrument.

On  this  recording  Sacred  Sin  played  more  of  a  raw  style  of  death/thrash  that  was  style  technical  and  atmospheric  while also  having  a  touch  of black  metal,  the  production  sounds  very  raw  and  old  school  while  the  lyrics  cover  Occultism  and  Darkness  themes.

In  my  opinion  this  is  another  great  sounding  recording  from  Sacred  Sin  and  if  you  are  a  fan  of  technical  and  atmospheric  black/thrash  metal with  a  touch  of  black  metal,  you  should  check  out  this  album.  RECOMMENDED  TRACKS  INCLUDE  "Darkside"  "The  Chapel Of  Lost  Souls" "Suffocate  In  Torment"  and  "Carnage  Forsaken".

http://hatredmeanswar4.blogspot.ru/2016/02/sacred-sindarksidesatanath.html

This reissue of SACRED SIN’s debut album “Darkside” struck me with quite some surprise since I listened to it for the first time absolutely unaware it was a 25 year old release, and what an album it is! I’m not sure of the impact it caused when it was first released, but for the ones out there still digging albums of the past, this is definitely worth checking!!! “Darkside” is a Death Metal album clearly influenced by classic American Death and Thrash Metal bands, but I just couldn’t be more pleased by my uncertainty when trying to figure out what other band it really sounded like. There’s the rapid and violent approach of many other Death Metal bands of its time but also a touch of obscurity in both the slow paced riffs and agonizing voices, that did seem to be a lot influenced by a mix of John Tardy and Chuck Schuldiner styles. Some of the intros in between the songs made me think a lot of “Rites Of The Black Mass” by ACHERON too, bringing up the clever use of keyboards setting the atmosphere. This is definitely the old and gold Death Metal that doesn’t require either the use of blast beats or the extreme precision that eventually have been added in the Death Metal range of descriptions of today, but a rather twisted and energetic discharge of heavy music played mostly with rage and guts (which for South American bastards like me, it certainly strikes a chord!). The timbres are particularly interesting, with the slightly high pitched snare and all the rest quite muffled in a way that simply cannot be emulated nowadays. The band reformed in 2011 after a 2 year hiatus but haven’t released anything new since 2009. However, judging by the bonus track in the end of this reissue, they seem to have shifted quite a bit with some sort of experimentalisms in the VOIVOD vein. So if you’re going to check this Lusitanian gem, make yourself a favour and start with this album. You can do it by checking out the following links: www.facebook.com/sacredsin666 or www.satanath.com

http://www.voicesfromthedarkside.de/Albums-EPs-Demos/S/SACRED-SIN--10367.html

Originalmente editado en 1993, “Darkside” es el larga duración debut de los portugueses Sacred Sin. En el 2014 recibe esta reedición por parte del sello Satanath con el adicional de un bonus track.

Lo que tenemos aquí es un muy standard y hasta diría precario death metal al estilo Florida, con Morbid Angel como principal faro. Situándonos en perspectiva, este álbum debería haber tenido más repercusión en su momento, ya que no le iba a la saga en calidad a los álbumes editados en aquel momento.

Luego de un parate de casi cuatro años, Sacred Sin está de vuelta con son su vocalista y guitarrista originales, To Pica y Jose Costa respectivamente, por lo cual parece que pronto tendremos novedades discográficas que nos permitirán ver en qué estado se encuentra la banda.

http://rockarollazine.blogspot.ru/2016/06/sacred-sin-darkside-re-release-2014.html

 

A death metal kezdeti fénykorából, azaz a 90-es évek elejéről a jól ismerteken kívül is temérdek kiváló lemezre emlékezhetünk vissza, amelyeken még ma is billogként izzik a fiatal, forrongó alkotói szellem. A kor egyik vérpezsdítően lendületes, elkötelezett és kompromisszummentes képviselője a portugál Sacred Sin. Sosem tartoztak a legnagyobb vagy legegyedibb bandák közé, viszont az elismerést mindenképpen kivívták maguknak, legalábbis a Darkside című bemutatkozó albummal mindenképpen. A csapat még ma is létezik, azonban 2003 óta stúdióalbumot nem jelentetett meg. Érdekesség, hogy a nagylemezeik címének kezdőbetűiből a „death” szó olvasható ki, amelyből a „d” betű a szóban forgó Darkside debüthöz köthető. Az 1993-ban kiadott anyag átesett egy remaszteren, amely 2014-ben CD-n is elérhetővé vált. Ennek apropóján álljon itt egy rövid emlékeztető, amelynek üzenete az, hogy érdemes mai füllel is újrahallgatni a csapat első nagylemezét, illetve megismerkedni vele, ha eddig kimaradt volna.

 

 

 

A Darkside-on hallható thrash-sel beoltott old-school death metalról egy egész sor 90-es évekbeli alapmű ugrik be a nemzetközi szintérről. Kicsit megkönnyítve a dolgom, megemlítem, hogy a brit Cancer Death Shall Rise lemeze, a floridai Massacre From Beyond nevű klasszikusa, a német Morgoth Cursed című albuma, a svéd Necrophobic Nocturnal Silence korongja vagy éppenséggel a korai Sepultura anyagai mind ― valamilyen szinten ― rokonságban vannak a Sacred Sin ‘93-as lemezén hallottakkal. Akiknek az említett zenekarok/albumok tetszenek, azok alighanem a Darkside-dal is jó barátságban vannak/lesznek. A szintetizátor (és nem csak) használata miatt a Pestilence Testimony of the Ancients című alapvetést is feltétlenül meg kell említenem, mert igencsak érződik, hogy anno a portugálok rongyosra hallgatták a hollandok megajelentőségű lemezét, ahogy a korai Morbid Angel korongokat is, az Altars of Madness-szel az élen. Az utóbbi két zenekar hatása tagadhatatlan, még ha nem is közelítik meg azok nagyságát. A felsorolással egyébként az volt a célom, hogy a Sacred Sin debütanyagát elhelyezzem időben, hogy a kor szellemének varázsa rávetülhessen.

 

 

 

 

A lemez rettentően mélyen szól, dohog, mint egy kohó, búg és dübörög. A címadóval rögtön az ős-Morbid Angel hangulat teremtetik meg, José Costa bőgős/énekes hangjáról is egyből a ‘89-es lemezen hallott David Vincent jut eszébe az embernek, még a vokáltémák is őt idézik. A többi dalban már nem éppen ennyire éles ez a hasonlóság. Az effekteknek és a szintetizátornak köszönhetően a misztikus atmoszféra mintegy rátelepszik a lemezre, amelynek kapcsán akár még a Nocturnus neve is átfuthat az ember agyán, de itt abba is hagyom a hasonlítgatást, hiszen az anyag bővelkedik a jobbnál jobb saját témákban, ötletekben, szóval teljes mértékben megáll a saját lábán. Mindenesetre a billentyűk ily módon való használata rettentően fontos színfoltja, hangulatfestő eleme az egész anyagnak. Fokozza a riffek végzetességét, és emel a lemez egyéniségén, főleg, hogy nagyon jó megoldásokat hallani.

 

 

 

A középtempós és kapkodóan gyors témák változatosan és megnyerően olvadnak egybe minden dalban, és bár nem nevezhető „nehéznek” a lemez, mégis kell egy kis idő, amíg kibontakoznak a dalok, megjelennek azok a finomságok, amelyektől igazán szimpatikus ez az album. A Deliverance-ben, a Terminal Collapse-ben vagy a The Chapel of the Lost Souls nótákban felvillanó szép szólók és fogós témák az ilyen pillanatok közé tartoznak. Az utóbbiban egy remek riff is felüti a fejét, de ez nem egyedi eset az albumon. Hozzám, a címadón kívül, a Requiem… for Mankind áll a legközelebb, amelyben a súlyos, lassú középtempók és a gyors részek alatt pazar riffeket hallani ― itt nincs mellébeszélés. De a szélvészgyors (nem blastbeat) Gravestone Without Name is roppant érdekes, mind tempó, mind a riffek meghatározó vezérdallama és az azokra érkező szóló(k) szempontjából. Igazság szerint, sorra vehetném a dalokat, de legyen annyi elég, hogy az old-school thrash/death metal kedvelőknek ez a lemez elegendő változatosságot kínál ahhoz, hogy 2016 végén is bátran elő lehessen venni.

 

 

 

Az újrakiadás még egy 1994-es bónuszdalt is tartalmaz, de eltérő hangzással, amelyben a bőgő játéka nagyobb teret kap, de a szerzemény messze nem annyira erőteljes, mint a lemez, az előtérbe helyezett furcsa, karácsonyi csilingelés is inkább érdekes, mint kellemes.

 

A Darkside-dal azonban a portugál Sacred Sin hozzátette a maga kis szeletét a kilencvenes évek elején még fiatalkorát élő death metal mozgalomhoz, és éppen ez a fiatalos, nyers, határozott lendület ad a lemeznek egy hangulati pluszt. Kár lenne hagyni, hogy feledésbe vesszen.

 

http://www.femforgacs.hu/kritika/3775/Sacred_Sin_Darkside_1993

 

Если вы внимательно следите за конторой Satanath Records, то заметили давно, что она время от времени подкидывает такие замечательнее релизы как переиздание кой-каких мощных опусов. Представьте, например - группа Sacred Sin с ее альбомом Darkside.

Эта португальская команда трудится аж с 1991-го года, и сабж был выпущен собственно как первый полноформат группы. В 1993-ем. (А про второй альбом изданный тоже Satanath Records мы уже говорили. См соответствующий отклик). Наш рассматриваемый альбом прошел ремастирование и в него добавлен еще трек. Так что получилось знатно. Можно и нужно сказать, что это совместный проект международного консорциума в виде таких лейбаков как Envenomed Music, и немецкого Rebirth The Metal Productions. Официальным дистрибьютором заявлена контора GrimmDistribution (Белоруссия).

Их свежих новостей - группа Sacred Sin собирается в третьей декаде марта дать в Лиссабоне концерт в поддержку нового альбома ( а в мае - фест с участием голландского Sinister и других монстров региональной сцены). Музыканты решили тряхнуть стариной, и … самое время вспомнить начало их карьеры.

Дэто-трэш Sacred Sin, как и полагается по умолчанию, презентует нам личные подходы к созданию муз произведения, и я думаю португальцы (а их причисляют к классике европейского металла) решили взять публику кой-какими собственными фишечками (а только этим и можно как-то себя обозначить в толпе)— как то - применение клавишей в специальных местах, трешевый забой, гитарная «солянка», дэтовый гроул.

Для первого пункта держали специального человека, нужно сказать, способного по клавишной инкрустации, (ибо она очень умеренна в общем развитии музконцепции альбома), когда дело доходит и до этого, то слушатель понимает — да, это тема! В такие пики группа вдруг становится на время прог-металлом, и меломан с удовольствием наблюдает это перевоплощение португальского вурдалака. Потому что через минуту он будет грызть сталь и дерево уже в совершенно дэтовом стиле. И всё падет, брате...

Дэтово-трешевый забой — это совершенно тогдашний музыкальный ракурс, и, по моему ощущению, в первую очередь - это честность и открытость. Когда музыканты жестоко играли безо всякой оглядки и одновременно пытались привнести нечто свое, то, что до них никто не применял. Это было перманентное свойство того времени. Оно читается во всем - постройке брутальных музыкальных фраз и даже продюсировании звука. Это ТОТ звук олдскула. Прикоснись к прекрасному. Ремастирование, кстати, дало такой жирный саунд, что можно только завидовать.

Гитарная «солянка» — соляки струнных здесь удивительно точно приаттачены к телу траков и местами совершенно впилены в музрастительность, в риффовый скелет, НО наступают моменты, когда соляк вдруг вздыбливается, наносит «непоправимые увечья», настолько он мощен и ярок. И это, не забудьте, португальский соляк, а мы всегда ценили сцену этой страны за ее особую музыкальность …

Ну и вокалист наш неугомонный. Здесь мастерски свинчены его все партии и кажется, что все-таки это было несколько проходов. Потому что может ли человек так дышать, так ломить, и быть локальным небольшим ураганом? Гроуло-харш это, но тоже в духе старой школы, где настоящему исполнителю нужно орать свободно, как будто он заказывает завтрак.

Заметим еще оформление диска, 8-страничный буклет - раскладушка, на фронте культовая гигеровская картина, да и фото самого Гигера есть. Бэк типичный - с фотами музыкантов. Это благословенные 90-е, камраден! Почта России донесла этот артефакт в наилучшем виде.

 

https://vk.com/wall216331265_2379