. Satanath Records

Reviews: SODP108

< Обратно к релизу / Back to page

Anvil Kvlt’s artwork for the new album by the Hungarian black metal band Aornos signals important aspects of the music, as does the album’s title: The Great Scorn. The song we bring you today in advance of the album’s April 29 release by a consortium of labels provides a further gripping representation of what the album holds in store.


That track — “From A Higher Reality” — is rich in arcane atmosphere and bursting with poisonous, blood-rushing energy. It bruises the mind, but also practices a devilish form of sorcery that leads to a perilous hypnosis.


In its opening minutes, “From A Higher Reality” alternates between bursts of furious blasting percussion joined with wild, whirling riffs, and phases of cold, cruel riffing that’s eerie and occult. Differing vocals also trade off, matching the changing states of the music, from shudderingly wild and bestial to solemnly reverent, and those opening minutes are capped by a jaw-dropping solo whose speed and freakishness seem beyond the pale of human dexterity.


Further changes are yet to come, however. A bridge leads into a swirl of mystical melody and ominous, mercurial bass notes, and then a spiraling solo feeds back into a mounting storm that raises visions of infernal grandeur (look again at the cover art). The transcendence of ordinary, all too human things, and the quest for the eternal, are part of the inspiration of the music, and that comes through in the sensations of this song.




  Hungary's  solo  project  Aornos  have  returned  with  a  new  recording  which  continues  the  atmospheric  style  of  black  metal  from  previous  releases  and  this  is  a  review  of  his  2018  album  "The  Great  Scorn"  which  was  released  as  a  joint  effort  between  Symbol  Of  Domination  Productions,  Ira  Aeterna,  The  True  Plague  and  Black  Metal  Records.


  A  very  dark,  heavy  and  melodic  sound  starts  off  the  album  while  the  synths  also  give  the  music  more  of  an  atmospheric  feeling  while  the  faster  sections  of  the  songs  also  use  a  great  amount  of  blast  beats  and  tremolo  picking  which  also  gives  the  music  more  of  a  raw  edge  along  with  the  vocals  being  mostly  grim  black  metal  screams.


  Clear  vocals  and  spoken  words  can  also  be  heard  at  times  while  the  solos  and  leads  are  done  in  more  of  a  melodic  style  along  with  all  of  the  musical  instruments  having  a  very  powerful  sound  to  them  as  well  as  some  spoken  word  parts  also  being  added  into  certain  sections  of  the  recording  and  the  songs  also  bring  in  a  great  mixture  of  slow,  mid  paced  and  fast  parts,   their  is  also  a  brief  instrumental  before  closing  the  album  with  a  couple  of  tracks  that  are  very  long  and  epic  in  length.


  Aornos  creates  another  recording  that  remains  true  to  the  atmospheric  style  of  black  metal  from  previous  releases,  the  production  sounds  very  professional  while  the  lyrics  cover  cosmos,  nature  and  existence  themes.


  In  my  opinion  this  is  another  great  sounding  album  from  Aornos  and  if  you  are  a  fan  of  atmospheric  black  metal,  you  should  check  out  this  recording. 





Ο διάδοχος του “Mors Sola” του 2016, το οποίο μας είχε αρέσει και το είχαμε παρουσιάσαμε λέγεται “The Great Scorn”. Ο πολυοργανίστας και μοναδικό μέλος των Aornos, Algras, συνεχίζει επιτυχώς την ίδια συνταγή. Η συνταγή είναι 90ς black metal, Νορβηγικού ήχου. Έχω ξαναγράψει ότι από τη στιγμή που η πλειοψηφία των κλασσικών μπαντών του είδους έχουν εγκαταλείψει αυτόν τον ήχο είναι ευπρόσδεκτες οι ενδιαφέρουσες κυκλοφορίες από νέες μπάντες. Ο Ούγγρος έχει την ικανότητα να συνθέτει riff με πολύ ένταση και ποιότητα, τα οποία σε συνδυασμό με τα φωνητικά που φέρνουν στο μυαλό Attila, τον επιτηδευμένα παλιομοδίτικο ήχο και τα ταιριαστά πλήκτρα δίνουν ένα πολύ νοσταλγικό αποτέλεσμα. Μαζί με τους Evilfeast και τους Vargrav ότι καλύτερο στο χώρο του old school majestic black metal άκουσα τελευταία.




The successor of 2016 “Mors Sola”, which we liked and we had presented, is called “The Great Scorn”. The multi-organist and unique member of Aornos, Algras, continues successfully the same recipe. The recipe is 90s black metal of Norwegian sound. I have written before that since the majority of classical bands of the genre have abandoned this sound, interesting releases by new bands are welcome. The Hungarian has the ability to compose riffs with a lot of intensity and quality, which in combination with the vocals that bring to mind Attila, the sophisticated old-fashioned sound and the matching keys give a very nostalgic result. Together with Evilfeast and Vergrav this is the best old school majestic black metal I’ve listened to lately.




The Great Scorn is the third full-length album by Hungarian, black metal band Aornos. Formed in 2014, this project is essentially the brainchild of primary songwriter and multi-instrumentalist, Algras.


In a contrast to the previous albums, which were both one-man undertakings, this recording is significant because it makes use of an expanded, “full” line up with four additional musicians. The benefit this gives to fans is it makes live performances a possibility for the first time in the band’s career, and judging by the slick performances on this album, that is quite an exciting proposition indeed.


Describing themselves as being for fans of 1349, Emperor and Ascension, Aornos’s take on Black Metal initially comes across as a fairly standard offering in a well served genre; but dig a little deeper and it becomes apparent there are some significant and unique elements that mark The Great Scorn out as an album to give some time and attention to. It certainly has a fair amount of replay value.


The album starts with a fade-in, which initially gives the effect of walking down a corridor and through a heavy door, to discover the band, in their rehearsal space, already deep into a solid, heavy, mid tempo stride. Dávid Lőrincz adds some ethereal keyboards to proceedings before things accelerate into the album’s first full song…


From A Higher Reality smashes from the speakers with all the lurching aggression of a lycanthrope in the grip of a full moon. Straight away, it’s clear that The Great Scorn has hit a sweet spot with the production. Clear and crisp enough that you can hear the individual parts, but there is a raw edge to this that ensures it retains a murky brutality.


Cutting through the grim battery is some excellent lead guitar playing from Tibor Terbesi. It is wild and idiosyncratic and stands as a re-occurring highlight throughout the album. That’s not to say this standard of musicianship isn’t matched by Róbert Mester’s deft drumming and some lively bass playing from the man who goes by the simple, single initial of S. The bass playing is worth highlighting for it’s unique, rubbery style. In several places, S glides and glissandos on what sounds like a fretless instrument. It gives the record a dimension that is rarely heard on other black metal albums and helps The Great Scorn stand out from the pack.


The Kingdom Of Nemesis continues the double bass drum onslaught as it underpins some particularly ferocious tremolo riffing. The track features a set of commanding, spoken word passages and the guitars and keyboards work together brilliantly to create a fully blackened soundscape. The addition of some carnival organ spices up the arrangement and adds to the twisted atmosphere.


Trace To The Beckoning demonstrates that Aornos can play at a steadier, measured tempo and still sound terrifying. Here, the band sound like Kvelertak jamming on some Darkthrone riffs. There is a punkier stomp. It’s four to the floor but with moments of progressive bass to peak the listener’s interest and provide a lift.


The faster tempos return on Come And See. This song has a crossover appeal and could almost be considered thrash if it weren’t for the icy keyboards. It has a rattling blast beat under Algras’ deranged vocal performance. His desperate howl teases us with another genre nod, and reminds this reviewer of sludge legends, Iron Monkey.


By the time we reach the title track of the album, we have been treated to some exemplary musicianship, all played with great enthusiasm. It’s a shame that the The Great Scorn doesn’t feel as exciting as the songs that have gone before it. In a jarring moment, it’s half- time stride with stabbing keyboards, gives way to what I can only describe as a country influenced, black metal hoedown! To be fair, it’s an interesting arrangement that makes for a unique moment on the album, but to this listener it represents a slight slip of Aornos’s enigmatic mask. The rest of the song chugs along with sufficient menace, but ultimately feels like a less inspired moment on the album. All that being said, I’ll give it the benefit of the doubt and assume it’s a grower.


The gothic, keyboard interlude of De Profundus sets us up for the powerful gallop of Funeral March For The Death which crashes and crunches towards a whirlwind mid-section. It’s as much Maiden as it is Mayhem and climaxes on a doom tempo and some squealing, almost traditional metal guitar on the fade out.


The guitars are certainly a highlight on this record. Final track, Adamante Notare emphasises this with an off-kilter riff that punctuates the maelstrom. There are discordant melodies throughout, giving everything a suitably sinister atmosphere that the band manage to sustain across the album’s entire running time. The solos are nasty, Slayer-esque short, sharp blasts of twisted metal and this song’s offering is no exception. Underneath the riffing, the drums drive us towards the final moments, albeit through a confident but fairly conventional arrangement that leaves me feeling like The Great Scorn’s best moments are in the first half of the record.


Not such a bad thing, because it leaves me reaching for the play button for a repeat listen.


Absolutely recommended.




La one man band Aornos, nonostante la sua attività intensa sua racchiusa negli ultimi tre anni, non è certamente il progetto di un neofita del black metal.


Algras, infatti, è protagonista nella scena ungherese con i Frost fin dall’inizio del secolo e quindi le sue influenze primarie non possono che giungere da lontano.

A tale riguardo, prima ancora di ascoltate i contenuti di The Great Scorn, per farsene un’idea preventiva sarebbe sufficiente scorrere la tracklist dell’album uscito lo scorso anno , con il quale il musicista magiaro rendeva omaggio a diversi giganti del genere (Emperor, Satyricon, Bathory, Arctusrus e Thorns) oltre ad una non certo sorprendente digressione nel death con i Morbid Angel.

Quello di Algras non corrisponde ovviamente ad un mero collage di spunti altrui ma si rivela, invece, una maniera efficace e competente di riunire tali istanze per restituirle in una forma piuttosto personale e tutt’altro che ammiccante.

Ovviamente The Great Scorn non è un album destinato a stravolgere le gerarchie del genere, ma appare semmai la testimonianza di quanto di interessante ci sia da dire al riguardo in più parti del mondo.

Una serie di ottimi brani, tra i quali spiccano la trascinante The Kingdom of Nemesis, la teatrale title track e ed il quarto d’ora complessivo delle conclusive Funeral March for the Death of the Earth e Adamante Notare, ripagano ancora una volta la costante ricerca di nomi e volti ancora relativamente sconosciuti.




Aornos is a one man black metal project from Hungary and this is his fourth album.


Rooted in traditional black metal, The Great Scorn is an atmospheric and raw rendition of cosmic black metal that also incorporates some elements of more modern styles in its blistering delivery.


With enhancements from occasional subtle synths and grim melodies, this is music that focuses on creating blackened atmosphere just as much as it does on scathing, fiery black metal. The songs pilfer from old and new to create blackened hymns to darkness that are affecting in their mood-setting and effective in their world-building.


The music is at once both wild and violent, and fluidly constrained. The older and newer influences combine to birth something that takes strong aspects from both, and the songs that are on The Great Scorn benefit from this lineage. Although firmly operating in the darkest reaches of the underworld where it was born, the music on this album has a good deal of involving and engaging ideas spread across its uncompromising delivery.


Although it definitely stays within its self-created blackened framework, this is an album that still demonstrates decent variety across the songs. Each track feels well-shaped and sturdily constructed. I also like that although you can identify various reference points, (Emperor, Satyricon, Nightbringer, Schammasch, Dødsengel, Akhlys, for example), they come together in ways that create the personality that is Aornos. The past is revered and treated with respect, but this album also belongs to itself alone.


Full of arcane energy, mystical atmosphere, and esoteric venom, The Great Scorn is a very enjoyable listen. Whether a fan of old or new black metal, there’s probably something here for you.


Highly recommended and enjoyable.





Akik ismernek tudják nagyon jól, ugyancsak válogatós vagyok ha black metalról van szó. Akármilyen össze-vissza bugyogást, kopácsolást nem hajlandó bevenni a fülem, és még mindig úgy gondolom énekelni az igazi kihívás, nem pedig az üvöltözés. Ugyanakkor vannak olyan monstrumok a fekete fém világában amelyek egyszerűen megkerülhetetlenek, megvan a sajátos és emlékezetes dallamviláguk, netán olyan spirituális értékekkel rendelkeznek amiknek párját más műfajokban lehetetlen volna megtalálni. Ha olyan zenekarokra gondolok, mint a Dimmu Borgir vagy a Mayhem, netán az Emperor, még véletlenül sem tudnék statikus zajra vagy értelmetlen hörgésekre asszociálni. Szóval ezekhez a valódi szellemi többlettel, és egyedi hangzásvilággal rendelkező előadókhoz szeretne felnőni az Aornos, hitem szerint teljes sikerrel. Ez immáron a harmadik alkalom, hogy egy tökéletes nótacsokorral lep meg minket a miskolci egyszemélyes zenekar, méltóképpen áldozva az előbb említett bandák színvonala, a sötét spiritualitás, és önnön pokolian magasra helyezett mércéje előtt.




Én nem szeretném azzal húzni az időt hogy az előadót Tátrai Csabát bemutassam, úgy gondolom hogy az internet világában, - ahol minden tudás csupán karnyújtásnyira van -, alig két kattintásba kerül megismerkedni Algrassal, korábbi munkásságával, esetleg az alkotó személyiségével. Nem szükséges nagyon messzire menni egyébként, hiszen itt a Fémforgács hasábjain is rendelkezésre áll a kellő mennyiségű információ, mindenkinek ajánlom a korábbi interjúkat amelyeket a művész úrral készítettem. Az előbb azt mondtam művész, és a szónak minden egyes leírt betűjét komolyan is gondolom, sőt mi több igyekszem majd igazolni is ezt e rövidke írás keretein belül.




Az első és legfontosabb amit szeretnék kiemelni az Aornos kapcsán az a végtelen profizmus, és a megkérdőjelezhetetlen zenei tudás. Könnyen előfordulhat, hogy ez a muzsika egyáltalán nem a te füleidnek való, de hacsak nem vagy egy kulturális véglény akinek tudománya megállt Katy Perry dalainál, kénytelen leszel elismerni, hogy Algras amikor hozzányúl a gitár nyakához tökéletesen tudja mit csinál. Egy magasan képzett talentumról van szó, ami persze magában kevés lenne ha nem párosulna hozzá dalszerzői véna és képzelőerő. Itt már kénytelen leszek egy kicsit szubjektív lenni és azt állítani, hogy szerintem ezzel sincs problémája a fekete fém borsodi apostolának.




Mostanában nem sűrűn írok ajánlókat, de erre a felkérésre nem tudtam nemet mondani, mert valahol előre sejtettem, hogy ismét egy magas színvonalú alkotással lesz dolgom. Nem csalódtam egy cseppet sem, az összesen kilenc számból álló korong szinte minden momentuma hibátlan. Az ismerkedést célszerű lesz a borítóval kezdeni, ami egy kifejezetten hangulatkeltő kompozíció. A pusztítón hömpölygő lávatenger felett mintha Vasudvard tornyát látnánk, amelynek ormán éppen lángra kap egy bukott angyal. Amennyire tudom Algras nagy rajongója a különféle horror és fantasy alkotásoknak, ez a borító pedig illik hozzá, és ahhoz a zenéhez amit képvisel, egyúttal pedig nyilvánvalóvá teszi kiket is szeretne megszólítani. Az eredeti artwork festmények annyira jól mutatnak, a cikk aljára odabiggyesztettem őket, remélhetőleg más is értékelni fogja őket rajtam kívül. Anvil Kvlt mondhatni tökéletes munkát végzett, a külalak tehát nem csupán atmoszférikus, de egyúttal segített nekem megérteni azt is, hova tart az Aornos zenéje. Bár ezt is nyilván a saját szubjektív szemüvegemen keresztül tudtam vizsgálni, úgy hiszem van egy elképzelésem honnan indult ez az egész, jelenleg hol tartózkodik, és a sötét tapasztalás mely régióiba utazhat a jövőben.




Nagyon hamar leszoktam arról, hogy egy album dalait egyesével kielemezzem, ezúttal sem fogok minden egyes nóta mélyére betekinteni, inkább összességében szeretném megragadni a lemez koncepcióját. A zene nem meglepő módon progresszív, atmoszférikus black metal, olyan elődök ösvényein haladva mint az Emperor, esetleg a Mayhem - de másolásról szó sincs, viszont valahova muszáj elhelyezni mindent a mai világban, nem igaz?

Az első szó ami eszembe jut erről a dalcsokorról az, hogy mennyire eszméletlenül finom, milyen bársonyosan selymes a maga brutális ereje ellenére. Igen, továbbra is egy kegyetlen extrém metal lemezről beszélünk, amit az alkotója telepakolt nagyon finom, nagyon ügyes, és végtelenül muzikális megoldásokkal. A témák nem csupán fülbemászóak, de technikásak is, kezdő bárdoknak igencsak fel kell kötniük a gatyát, ha el akarják ismételni azt, ami a lemezen elhangzik.




Ennyi dicséret után jogos lenne a felvetés, hogy ez valamiféle fizetett hirdetés, ám erről szó sincs. Sokkal inkább az van a háttérben, hogy szívesebben foglalkozom olyan zenékkel amik lenyűgöznek, amelyek inspirálnak, és öröm őket hallgatni. De vajon mi insipirálja ezeknek a daloknak a készítőit? Algras szerintem rájött arra, hogy minden iszonyatok közül a legborzalmasabb maga a Tér és az Idő, és létezésünk eme két legfontosabb elemét nem csupán érdemes, hanem bizonyos esetekben szükséges is megénekelni. Gitárjának húrjain életre kel Lovecraft minden félelemmel teli gyötrelme, az ember által nem ismert dimenziók őrjítő morajlása, fajtánk kisszerűsége, porszemnyi jelentéktelenségünk, és a közeledő elmúlásunk elkerülhetetlensége. Az előző két albummal indított utazás ezzel körbe is ér, az első lemezen, az Orior-on még olyasvalaki zengi igazságait aki hiszi a Sötétség uralható, irányítható, béklyóba verhető. A Mors Sola egyre mélyebbre ás a szentségtelen tudásban, kutatja a kifürkészhetetlent, a második korong tehát vizsgál, elemez, eltöpreng. A The Great Scorn idejére pedig eljön a rádöbbenés, mely szerint a romlás erőit halandó ember nem uralhatja, így nincs más hátra mint a beletörődés, az elfogadás, és a teljes alázattal való főhajtás. A trilógia elején még dacos és erős a zene, majd a fokozatos akadályok után egyre inkább filozofikus lesz, míg végül nem marad más csak a tébolyult imádat, amit az enyészet névtelen borzalmai érdemelnek. Nyilván ez az én saját személyes meglátásom, könnyen lehet, hogy a költő teljesen másra gondolt, no persze amint módom lesz rá, meg is kérdezem ezt tőle.




Összességében véve már csak egy lényeges momentum maradt: elmondani, hogy kinek is érdemes közelebbről megismerkedni ezzel a koronggal. Mindenkinek aki szereti a dallamos, agresszív, ám egyben nagyon muzikális, finom zenéket, akik imádják a kozmikus horror műfaját, szeretik ha a pénzükért olyat kapnak aminek nagy az újrajátszhatósága, nos nekik ajánlatos beszerezni egy példányt az Aornos The Great Scorn lemezéből.