Reviews: SAT079
< Обратно к релизу / Back to page
MORKULV es un proyecto nacional black metalero compuesto por Funëdeim (FUNERAL RITES, ALL DEAD, SVIPDAGR) y Wulfheim, (WULFHEIM, UMBRA, SVARDEN), el cual sería sinónimo de Black Metal podrido y carroñero de todas todas. Comienzan sobre el año pasado a dar forma a sus composiciones y no es hasta mas o menos mediados de este año que logran fichar por el sello ruso Satanath Records y al poco ve la luz “Where Hollowness Dwells”, su álbum debut.
Al empezar a escuchar este “Where Hollowness Dwells” te topas ante un black crudo, asesino, enigmático, podrido y aberrante, no exento de gusto y calidad. Sus composiciones están dotadas, aunque en un princípio parezca algo simple, de infinidad de elementos que tras prestarle la debida atención, llegan a ti de una forma natural. Si te paras a escuchar cada tema detenidamente, notarás que por ejemplo el aspecto vocal va jugando tanto con diversas tonalidades como diferentes registros, para que los temas vayan pillando un aire distinto y no caer en el desasosiego.
Musicalmente hablando, van yendo y viniendo una serie de riffs crudos, repletos de melodías oscuras y enigmáticas, incluso me atrevería a decir que alguna mesopotámica también va cayendo, alternado este conjunto de una forma muy inteligente, denotando así, que la banda no se ha puesto a tocar sin más ni más, sino que han buscado en todo momento que sus composiciones tengan cara y ojos. Y tampoco nos olvidemos de los teclados, que tienen un papel bastante serio en el álbum, arropando perfectamente al resto de instrumentos. Es cierto que alomejor esta clase de Black está orientado a algún sector en concreto, pero en resumidas cuentas es Black metal puro y duro, por lo que creo que tendría que ser válido para todos los seguidores del estilo.
El sonido que envuelve este “Where Hollowness Dwells” es la hostia, es “jodidamente crudo”, pasando de producciones raras ni nada por el estilo, esto sale del alma, o lo coges o lo dejas. Han optado por tirar por unos derroteros casi perdidos, que sólo se escuchaban antaño, y creo que ya va siendo hora que la gente eche una vista al pasado y empieze a tocar más black honesto, y menos superproducciones y cosas de esas. El artwork, sobretodo la portada, personalmente me encanta, es sencilla pero impactante, con unos tonos grisáceos, que te indican perfectamente lo que te espera en “Where Hollowness Dwells”.
Pues así es como yo veo este “Where Hollowness Dwells”, un auténtico trabajo de black metal, pasando de historias extrañas, directo, honesto, puro y con sentimiento, algo que es más que suficiente para que os dignéis a darle unas cuantas escuchas y así poder disfrutar de todos esos matices con los que cuenta el álbum. Si te va el auténtico Black, no lo dudes, MORKULV están hechos para ti.
Recién engendrada recibo esta obra enferma, tenebrosa, pútrida y magistral.
Hace tiempo que con el Black Metal hemos caído en la banalidad más absoluta. Ni por las zonas más exigentes o sucias encontrábamos nada susceptible de ser reseñado con justicia, sobre todo desde que WATAIN bajaron el listón considerablemente. Pero es que por el lado melódico la cosa iba todavía más de mal en peor.
Pero aquí están estos MORKULD. Wulfheim lleva cinco años practicando el Raw Black Metal desde Málaga. Funedeim (que también blasfema en SVIPDAGR) firma un trabajo vocal lleno de risas pantanosas y susurros transilvanos. Si tuviéramos que buscar referentes, sencillamente diría que este disco explora el (áspero) camino que el género no debería haber abandonado nunca. Las demos de MAYHEM, BLACK FUNERAL, STRIBORG o THORNSPAWN, pero incorporando unos teclados de lo más interesantes. En ocasiones, la agonía extrema de la guitarra me ha recordado a AMNION, otro buque insignia del Black nacional, y en ocasiones, el conjunto, a los trabajos iniciales de los añorados ASGAROTH, o incluso a HECATE ENTHRONED pasado por el túrmix. Y todo regado con el toque retorcido propio de DANTALION.
¿Qué encontrará aquí el oyente? Un Black ejecutado a saco, a una velocidad digna de los buenos tiempos de ENTHRONED, con una producción canalla y en el punto justo para no sonar sobreproducida ni maquetera. Lo justo para reventarlo todo con unos agudos terroríficos y unos ecos cenagosos. Un gustazo. Baterías a todo piñón, una guitarra enferma y muy frontal, que rasca sin descanso, y unas voces que en vez de por una garganta parecen salidas de un haz de garras. Habitualmente me sobran los teclados que están por estar, sin integrarse en la música. No es el caso de MORKULV, donde funcionan como una excelente e inquietante base ambiental, que realmente lo sustenta todo, produciendo un ambiente pútrido, estudiado, radical y personal.
En serio, si algún disco me ha conseguido hacer vibrar como cuando empezaba a escuchar este tipo de música, ha sido éste. Nada de Suecia ni de Noruega, allí han perdido el Norte. Y nunca mejor dicho. Reíros de la luz del sol de Andalucía. Esto es pura niebla, puro bosque putrefacto y habitado por fantasmas autotorturados, carne muerta y duendes fétidos. Estos dos tíos están chalados, sólo ambicionan fundirse con las tinieblas y vomitar sombras. Esperemos que vuelvan a hacerlo pronto y nos den otra lección de buen Black. Porque bien que la necesitábamos.
Spanish duo Morkulv (vocalist Funedëim and multi-instrumentalist Wulfheim) releases its debut Where Hollowness Dwells in co-operation with four labels. It’s an eleven-tracker that starts with a very short yet pretty haunting intro (Prologue - Mork). But then, as from Red, Dark… Infinite on, it’s quite something else. Morkulv bring a mostly nasty, schizoid and malignant form of un(der)wordly Black Metal, quite fast, quite simplistic, quite melodic, but above all: filled with anger and terror. This goes for quite some pieces on this album, leaving no room for peace or rest, drenching the whole in a muddy pulp. Yet there is some misty / mystic stuff around as well, covering the atmosphere into snowy landscapes and ominous dungeons. The Shadow Traveller or The Quiet Voice, for example, are such mesmerizing experiences. And it goes further than that. Injections of ambient pieces (sometimes with piano), wretched vocals, totally doomed excerpts, droning repetitive atmospheres, epic melodies and so on; Morkulv do have a lot to offer! It’s nice to notice such a fine symbiosis of mad evilness and trans-dimensional experimentation.
There is one ‘but’, however. But what about the production? Actually, the sound is pretty bad. Actually, it’s just terrible. Yet since this material is truly excellent, I won’t focus on this.
Obwohl Morkulv ein norwegischer Begriff ist, kommt diese Band aus Spanien. Und obwohl es im heimischen Malaga sonnig und warm ist, spielen sie düsteren, eisigen Black Metal. Das infernalische Duo setzt sich aus einem Sänger und einem Musiker zusammen, der sich um den ganzen Rest kümmert. Anfangs ist es etwas schwierig, sich in die Musik reinzufinden. Die Musik ist vielseitig und schwer nachzuvollziehen. Auch der keifige Gesang klingt erstmal sperrig. Das, das legt sich nach ein paar Minuten. Mit sphärischen Keyboards erzeugen sie eine gespenstische Atmosphäre, während das Drumming weiterhin im hohen Tempo verweilt. Bei den Keyboardeinsätzen und Flüsterpassagen kommt immer etwas Ambient-Flair rüber, obwohl das nicht wirklich stellvertretend für den Sound der Band ist. Aber Morkulv können neben vielfältiger Sperrigkeit auch mal langatmig und atmosphärisch sein, was eine gute Abwechslung in das Album bringt. Insgesamt klingt unterm Strich aber alles zu verwaschen und undurchsichtig. Hauptsächlich kann das Album eher über die Atmosphäre als über die Musik an sich punkten. Ein bisschen fehlt mit hier der rote Faden, obwohl die Ansätze wirklich gut sind. Vergleiche zu anderen Bands fallen mir nicht wirklich ein. Wer mit Ambient und Atmospheric Black Metal etwas anfangen kann, kann ja mal reinhorchen.
http://www.crossfire-metal.de/11253-0-MORKULV-WHERE-HOLLOWNESS-DWELLS.html
The black metal act was formed when vocalist Funedeim ((Svipdagr, The Funeral Rites & Alldead) and multi-instrumentalist Wulfheim (Wulfheim, Umbra & Svartden) united. Both are highly active members of the Spanish extreme metal scene and they have been for quite some time now. Personally, I don't really know the bands but that's mostly because I don't live in Spain I guess.
Anyway, on to the music because that's something very interesting. Of course, it's black metal, meaning that you'll get a load of fierce, distorted guitars, blast-beats and haunted screams but there's so much more going on here. There a very strong emphasis on creating a dark, gruesome atmosphere, hence the use of synths. Furthermore there seem to be some influences beyond the black metal scene, such as darkwave for instance, or even harsh noise.
Those elements give the otherwise quite thrashy and chaotic music a huge plus in my eyes, or ears. On one hand it adds a melodic aspect but on the other hand, which is the case in 'Prayer - The Fear' it adds a highly hypnotic feel. The noise aspect, is audible mainly in the harsh, bleak sound, created mostly by the production quality. That makes 'Where Hollowness Dwells' a great album, painful, angsty and downright malignant.
http://www.merchantsofair.com/reviews/morkulv-where-hollowness-dwells
Morkulv are a band from Spain that plays a very raw and atmospheric form of black metal and this is a review of their 2014 album "Where Hollowness Dwells" which was released as a joint effort between Satanath Records, Dark East Productions, Metal Throne Productions and Metal Of Crypt.
Evil sounding synths and bells start off the album along with some grim whispers and after the intro the music goes into a very fast and raw black metal direction along with some high pitched screams while also keeping around the synths and when solos and leads are utilized they are very dark, distorted and melodic sounding.
A great amount of blast beats can be heard in the faster sections of the music and the songs also bring in a great mixture of slow, mid paced and fast parts and clean playing can also be heard in certain sections of the recording and when spoken word parts are utilized they enhance the grim atmosphere of the songs along with the keyboards getting more epic.
As the album progresses and one track also brings in a few seconds of acoustic guitars while a later track brings in a few seconds of melodic clean singing and the music also goes back to the early 90's of the 90's where they started mixing in keyboards with a more raw black metal style while the music is still very much guitar driven.
Morkulv plays a style of black metal that is very raw and rooted in the early 90's which they mix in with a keyboard sound that also gives the music a feeling or a horror movie soundtrack, the production sounds very dark and raw while the lyrics cover darkness and horror themes.
In my opinion Morkulv are a very great sounding raw and atmospheric black metal band and if you are a fan of this musical genre, you should check out this album. RECOMMENDED TRACKS INCLUDE "Red, Dark, Infinite" 'Where Hollowness Dwells" "Conjuration - A Blood Ritual" and "Iron Throb".
http://occultblackmetalzine.blogspot.ru/2015/11/morkulvwhere-hollowness-dwellssatanath.html
A mindentudó világhálónak keserves izzasztása sem adott túl sok támpontot arról, hogy miként böfögte világra a Morkulv projektet, melynek két tagjai Wulfheim és Funedeim (még ezeket a neveket is legalább 3 féle írásmóddal találtam meg). Annyit sikerült a felszínre kaparnom, hogy mindkét illető a spanyol underground figurája, rengeteg black/death projektben megfordultak már hol közösen, hol külön-külön, így zöldfülűnek semmiképp nem nevezhetjük őket. A Morkulv meglétét is jelen kritikában tárgyalt albumuk jelzi csak, amit Where Hollowness Dwells névvel indítottak neki a metal közösségnek. A kiadvány első perceit meghallgatva pedig teljességgel világossá válik minden szempont, ami a készítés szándékát, körülményeit jellemezhette: legyen sötét, borús, rideg és mocskos, mint az erdészeti terepjárók. Mozgásterüknek a 90-es évek korai black metal színterét választották, tehát olcsón megúszhatták a hangfelvétel minőségi elkészítésének költségeit, témavilágnak az okkultizmus és lassan teljességgel kivéreztetett természetimádat helyett pedig a horror világát választották, ami nagyon jó döntésnek bizonyult, mert egy ritka hangulatos, minden ízében gyökerekig visszanyúló lemezt hoztak össze vele megcélozva a demók, az elveszett lemezek rajongóinak koromba burkolt szívét.
A lemez egy kísérteties, ugyanakkor megfelelően rövid Intróval kezdődik, hogy mellébeszélésnek még csak a lábszagát se érezhessük meg. Van itt épp elég bűz ezen kívül is, amit már a szürke, fénymásolt borítókép és logó megpillantásakor sejtettem. Rögtön a lemez talán legjobb dala következik ezek után, a Red, Dark…Infinite, amiben éppúgy megmutatkoznak a puritán hangzás előnyei, mint hátrányai. Kétségtelen, hogy a nagy lapáttal adagolt kása hangulatbombaként tol az arcunkba minden robbanást és alattomos, gonosz témát, de a dal tele van számtalan finomsággal, amit szinte képtelenség egy hallgatás alatt feldolgozni. Sokat tesz a gitárokon túl a produkcióhoz a valóban horrorisztikus billentyű és a szintén kásás, nyers és gyűlöletes vokál is. A dal rövidke, szó szerint síró gitárszólójától pedig azonnal elkönyveltem a lemezt a többször meghallgatandó kategóriába. Valahogy úgy tudnám jellemezni az egészet, hogy itt nem a black metalból lesz a zaj, sokkal inkább a zajok változnak a kezeik között fekete fémmé. Ezen az úton halad tovább a lassabban nyitó, de szintén nagyszerű The Quiet Voice, ami behozza a horror mellé kántálásaival a mágiát is, billentyűtémáival pedig a mindent elemésztő sötétséget. A Prayer - The Fear aprításból kap jelest, ebben a dalban is kitűnően kihallik, hogy a demós hangzás és effektek alatt mennyi munka, gondos, aprólékos kimunkálás rejlik, mert minden eltorzult, féregpofájú zörej ott és akkor szól, amikor azt a szerzemény legjobban megköveteli. A címadóban az atmoszférateremtés kap nagy hangsúlyt, miközben az ősi Burzumot megelevenítő menetelésben sodródik a káosz felé. A The Lake Of The Dead több, mint öt percnyi sikítás a hallójáratokba, csónakázás a vér és pusztulás tengerén, de annyira beteg módon, hogy nem kerülhette el a sorsát és a kedvencemmé vált a kiadványon. A lemez ugyan műfaját nézve hosszú és nem egy gyomorkímélő kiadvány, mégis változatosnak mondható az apró finomságok miatt, amire rátesz például a hetedikként érkező The Shadow Traveler is paranoiás és tördelt hangjaival. A Conjuration - A Blood Ritual c. tételben a posvány tetején úszkáló tiszta gitárhangok tudnak újabb kapaszkodót nyújtani a lassan hömpölygő szurokban, az Oath - The Unseen pedig újfent hipnotizálni készül vastag szinti szőnyegével, amik időnként olyan hangerővel szólalnak meg a többi hangszerhez képest, hogy azt hihetnénk, egy nem a lejátszóból, hanem a szomszédos helységből szól. Az album vége felé közeledve már csak az Iron Throab marad nekünk, amit én sajnos már tölteléknek éreztem, nem is kellett volna már ide, majd pedig egy rövid, baljóslatú lezárást kapunk.
Egy hagyománytisztelő, kompromisszummentes lemezt vehet a kezébe, aki bepróbálkozik a Morkulv zenei szörnyetegével, ami még ha nem is egy alapmű, de mindenképp tiszteletet parancsoló produkció műfaján belül.
http://www.femforgacs.hu/kritika/3666/Morkulv_Where_Hollowness_Dwells_2014
Pour la chronique suivante, nous nous aventurerons dans les sombres contrées espagnoles pour faire les frais des méfaits des infernaux Morkulv
Ce sont déjà deux âmes expérimentées en diverses tortures qui composent ce duo dans la mesure où nous y retrouvons Funedeim de Svipdagr, The Funeral Rites et Alldead puis Wulfheim de Wulfheim, Umbra et Svartden.
Avec cet unique album sorti en 2014 sous la bannière de Satanath Records, le duo propose un black metal axé sur des ambiances horrifiques et maladives avec la présence (ou devrais je dire l’omniprésence) du clavier qui s’impose comme étant l’un des éléments clés de cette atmosphère inquiétante.
L’intro « Prologue-Mork » offre dès son départ un aperçu du flippant moment qui sera à subir dans une ambiance qui ne sera pas sans rappeler Denial Of God après quoi s’enclenche donc un black metal ultra raw au son de gratte old school à souhait, la voix, quant à elle se fait aussi grinçante que tranchante et l’atmosphère qui règne possède un plus avec cet aspect putridement noisy.
Plusieurs passages s’allient dans cette barbarie espagnole
Certains se font bien martiaux dans la rythmique comme pour « Red, dark…infinite » ou « Prayer-The Fear », alors que d’autres posent une certaine mélancolie comme « The Quiet Voice ».
Vous l’aurez compris, l’agressivité du combo ne se pose pas tant dans un florilège de blasts incessants mais bel et bien plus dans un travail dirigé sur des ambiances plus oppressantes les unes que les autres.
Le clavier en est un élément incontournable et l’on pourrait aisément faire le lien avec les premiers Emperor ou encore Tartaros en nettement plus cru.
Morkulv enchaîne donc au gré des morceaux un festival d’ambiances instrumentales déroutantes abordées sous divers aspects : brutaux, angoissants ou plus épiques (comme pour « The Lake Of The Dead » et ses airs de Bathory).
Les morceaux sont également, pour certains, constitués de breaks plus atmosphériques qui savent mettre l’emphase sur une tournure mystérieuse, lugubre et emplie de suspense.
Les adorateurs d’art maléfique seront également charmés par un morceau comme « Oath-The Unseen » qui sait également reprendre une forme épique évoquée ci dessus et aussi par « Iron Throb » qui s’impose comme le titre le plus varié tant sur un aspect vocal qu’instrumental tout en conservant sa force nauséeuse.
Un très bon album très dérangeant proposé par deux esprits pernicieux.
Les espagnols savent retranscrire un état cauchemardesque que les plus possédés apprécieront pleinement.
http://www.magicfiremusic.net/2017/01/29/chronique-morkulv-where-hollowness-dwells/
А это мощная труйная и черная ретроспектива из операционного склада Satanath Records. 2014 год. И как-то кажется мне, что этого испанского сильнодействующего препарата осталось немного, но успеть еще можно. Это самый настоящий уголь, получше иного антрацита. Реальная теплоотдача, лимитированный тираж выпуска, стабильные цены на рынках твердого (и тяжелого) топлива.
Указанный проект - это детище двух черных металлистов которые скрывают свои настоящие ФИО под никнеймами: Funedeim — Vocals (играет Dis Gob, FamishGod, Itnuveth, Svipdagr, Alldead, Machu Lanu, The Funeral Rites, ранее в Bizarre Past) и Wulfheim — на всех инструментах, человек-оркестр, так сказать, - (играет в Wulfheim, Umbra, ранее в Svartden, Wanderer, Armageddon (Esp), Gryzzard Jaull).
Вот такие суровые ребята, хватанувшие испанского андеграунда по полной программе. Соответственно, типа, должны сыграть как Itnuveth, например? Нет, господа. Itnuveth - это Viking Pagan Black Metal with nordic influences. Конечно, с брутальным расщепленным вокалом, но ВПОЛНЕ эпический. Нет, нет и нет. В проекте Morkulv дуэт сделал true RAW BM. Да в таком ключе, что только красным умыться - для полного комплекта...
Более 45 минут иберийского ужаса, хотя и с норвежским названием. Образчик темной антимузыки на грани человеческого восприятия... стоп-стоп, на какой грани? Они ее давно прошли. Безумные зенитные барабаны, стелят прямо-таки каменноугольные полотна, где ловко мостятся гитарные радиоактивные мутировавшие переломанные партии, собранные и сращенные после термоядерного взрыва. Здесь же самолетные партии струнных (именно так, см. середину трака 2), когда штурмовик сваливается в пике, и включает сирены, призванные внушать ужас перед бомбежкой.
Супер-уголь, опять-таки заполоненный атмосферой, свистящими шахтными звуками, - чернейший эмбиент, вброшенный прямо в гитарный ад композиций. Все это завязано, связано и уложено в ящики с костями. Притом композер (или тот, кто в бреду диктовал либретто этой черно-оперы) потребляет толковые таблетки от насморка. Творческая компонента настолько раздвинута, что иногда мощно визуализируется. Будто бы слушатель попал в преисподнюю, в тот отдел, где разбирают дела «самых наичестнейших людей». Вот там-то больше всего ора, крика и визга. Весьма нередко поперек основного RAW БЛЭК-металлического урагана вдруг проходят какие-то клавиши, нарочито отстраненные и вроде как не от мира сего. Также благочестивый синтезатор-орган врубается иногда в начале трэка. Как это делалось в 80-е, тогда это считалось круто. Да и сейчас выглядит впечатляюще.
Вокалы загружал Funedeim, и отметим, что его компетенции оказались реализованы на очень высоком уровне. Он здесь предстал в примоченном (?) щипяще-хрипящем голосе, аля ВЕЛИЧАЙШИЙ Beherit. Отличная реминисценция сама по себе. А еще кое-где были закинуты более чистые вокалы, которые, проходя в противовес, создают как раз впечатление, что на раскаленную сковороду заливают оливковое масло. И опасно, и горячо, и брызжет.
Альбом — находка, завещание и приговор. Минимум полиграфии, максимум огнем испытанного ЗЛА.
https://vk.com/wall216331265_3081